Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Georg Kaiser
natkozik. Egyébként mint meseszövők lemaradnak Kaiser mögött, bár különben némelyikük költői vénája felülmúlja Kaiserét./ Tehát ez a piactéri eredetieskedés befészkelte magát Kaiser témáiba és jelentős mértékben eltorzította fantáziáját. Most térjünk át a kaiseri tanítás ideológiai tartalmára. Kaiser egész propagandája egyetlen, tagadást kifejező szóval, az „antiburzsoá" kifejezéssel jellemezhető. A kapitalizmus, mint olyan, a közép- és kispolgári családok életmódja, a burzsoá Ízlés szenvedélyes ellenségére talál Kaiserben. Ez a lehető legközelebbi rokonságot teremti meg közte és Bemard Shaw között, akitől valóban sokat tanult, és Shaw-n keresztül Voltaire-hez vezetnek a rokoni szálak, csakhogy mutatis mutandis, mivel Voltaire szatíráiban természetesen nem a burzsoázia ellen hadakozott, hanem az akkori, végétjáró régi világ ellen. Kaiserre feltűnő mértékben jellemző a kapitalizmus, az egész kapitalista életmód elleni harc. Olyan darabjait, mint A korallfüggő és a kétrészes Gáz. teljes egészében ennek a kérdésnek szenteli. De rokon ezekkel Kaiser legjobb társadalmi drágája, a Reggeltől éjfélig és a Pokol - ut - föld is. Kaiser, mint a politikai és szociális kérdésekben határozottan baloldali értelmiség nagy része, semmiképp sem juthat el a kommunizmus szilárdságáig és állhatatosságáig. A kommunizmus szilárdsága és állhatatossága egyszerűnek, szimplifikálásnak, sőt vulgáris racionalizmusnak, szüntelen teóriának tűnik szemükben. És mi tagadás ! A marxizmus néhány teoretikusának Írásaiban ez a szintelenség valóban vigasztalan méreteket öltött, de amint szintjükről az igazi marxista Írókhoz emelkedünk, olyanokhoz, mint Marx, Sigels, mint Mehring és a Korai Kautsky, mint Plehanov, mint Lenin, azonnal kiderül, hogy a hasonló előítéleteknek el kell némulniuk. Mindeme felsorolt Írók azonban túlságosan keveset foglalkoztak- 117 -