Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

vésbé helyes, ha a komédia cselekménye trükkökben, paradoxonokban, elmélkedésekben és extravaganciáikban merül ki. Uég rosszabb, ha a dráma fő vonala a hatásvadászatban elveszti belső egységét és végérvényesen lemond arról az egyszerűségről, amely a tragédia legalapvetőbb követelménye. Kaisernél ezek a vétkek szinte elburjánzanak. Végtelenül szereti a feje tetejére állitott cselekménysorokat, az excentrikus szüzséket. Mit ér például az az ötlet, hogy Szokratészről és Alkibiádészröl úgy Írjunk darabot, hogy ezt a tényt vesszük kiindulási pontul: Szókratész lábába szálka ment, és aztán ebből vezetjük le Szókratész bölcsességét, lemondását Aszpáziáról, a bátorsága jutalmául felkínált babérkoszorúról, sőt a halálát is. Mindez kétségkívül szellemes tálalást kap, de ez a szellemesség inkább a music-hallok excentrikus esztrádmüvészéhez illik. Az ilyenfajta komédiázás és bűvészkedés szinte bántó olyan darab esetében, amely sok szempontból komoly és szép.

Vagy vegyünk egy másik példát a Kaiser-komédiák közül. Az özvegy zsidónő cimü darabjában Kaiser az egész Judit-történetet arra a motivumra épiti fel, hogy Judit szenvedélyesen vágyik egy férfi ölelésére, de a körülmények megtagadják tőle a lehetőséget. Még az ellenség táborába sem azért megy, hogy megölje Holofemest, hanem hogy találjon végre egy férfit, aki megtermékenyiti. Ennek a szemléletnek eredményeként magának a gyilkosság aktusának felépítése is teljesen fonákul sül el. Nemcsak, hogy komikus árnyalatot kap, hanem egyszerűen zavaros, hihetetlen, nem meggyőző. És csak annál szomorúbb, hogy ezeket a trükköket egy - meglehet voltaire-ien illetlen, de - rendkivül szellemes, mondhatnám az életet dicsőitő, Ízlésesen erotikus befejezés követi. Általában sok szépség vész el és fakul meg a történetekben a kuriózum hajszolása miatt.

Ugyanez a tendencia figyelhető meg Kaiser drámáiban is. Kérdezhetné valaki, van-e nagyszerűbb a calais-i pol- 115 -