Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

ta, prédikátor/; és a forma szempontjából. Kaiser témáinak pozitiv oldala az, hogy bennük közvetlen érdeklődés, vagy még helyesebben érdekeltség nyilvánul meg. Valaha Turge­­nyev rövid dicsőítő himnuszt énekelt az „ötletesség"-ről, értve ezen az Írónak azt a képességét, hogy érdekesen raj­zolja meg az események menetét, ingerlő, az olvasó fantá­ziáját felajzó konfliktust gondol ki, amely egész sereg sorsfordulaton át oldódik meg. Kaiser minden darabja olyan, hogy eseményeinek egy­szerű felsorolása is jelentős érdeklődést vált ki. Az expresszionizmussal ellentétes iskolák, vagyis a szorosan vett realista iskolák /pl. nálunk Csehov/ vagy a natura­lista drámák /pl. Hauptmann darabjai/ és a szorosan vett formalista iskola is /amely a dramaturgia területén kevés­sé fejlődött ki/, azt hangoztatják, hogy minél kevésbé ér­dekes a cselekmény, annál jobb, mivel igy előtérbe kerül­hetnek egyik esetben a mindennapi megfigyelések, amelyek a maguk megszokott hétköznapi jellegével úgyszólván a lehető legkevésbé érdekesek, de emberi szempontból annál jelentő­sebbek és igazán művésziek, a másik esetben pedig a jó szakember tisztán formai fogásai. Mind a tisztán cselek­­nénytelen realizmus, mind a cselekmény nélküli formaliz­mus tulajdonképpen végzetes a drámairodalomban és még a hétköznapokat objektive reálisan tükröző legjobb darabok is gyorsan elvirágzanak az általuk ábrázolt életmóddal együtt. A formalista darab pedig, melyben nem lüktet igazi élet - egyszerűen unalmas. Kaiser tehát rendelkezik az ügyes ötle­tesség adottságával. Sőt, mintha túlzott mértékben rendelkeznék vele. Vagy helyesebben, generációjának és is­kolájának néhány sajátsága arra kényszeríti, hogy túllőjön a célon. Helyes, ha a komédia alapkonfliktusa szellemes és eredetiségből fakad. Helyes, ha a dráma témája - a szilárd egység megőrzése mellett - gazdag és sokrétű. De már ke­114 -

Next

/
Thumbnails
Contents