Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

ciója furcsa és paradox jellegű. Ennek a jelenségnek ugyanaz a magyarázata, mint az üdvhadsereg trombitáinak és dobjainak. A modem próféta kénytelen először csörgősipkában a térre menni, s bukfencet hányni, vagy harsonákat zengetni, vagy pofozkodni, hogy felfigyeljenek rá, és csak azután hagyják el ajkát harsány, görcsös, éles modem szavak, de semmiképpen nem egyéni különcködésből fakadó, hanem mély tartalmú és nyugtalanító kifejezések.

Az expresszionista költők nyelve szaggatott, kissé száraz, robbanásokkal teli, megfelel annak a konstrukciónak, amelyről beszéltem. A téma is ehhez a konstrukcióhoz igazodik: furcsa, paradox, meghökkentő.

A német expresszionizmus egész sor jelentős Írót

adott: a költészetnek Werfelt, Rubinért; * a drámairoda- 25 26 27

lomnak Hasenclevert, * Stemheimet, * Edschmiedet; '*

a regényirodalomnak ülitzot és másokat. Az expresszionista iskola egyik legkiválóbb egyénisége Georg Kaiser, a nagy tehetségű drámairó, aki ugyan távolról sem a legeredetibb, de akinél ez az expresszionista eredetiség még eléggé közérthetően jelenik meg, s egyénieskedő grimaszai nem oly mértékűek, hogy müveit társadalmilag jelentéktelen hatásúvá degradálnák. Kaisemek jelentékeny szociális hatóereje van. A német és osztrák közönség elfogadja. Toll szerinti rokonaira gyakorolt hatása kétségkívül erős. Másrészt ő maga különböző áramlatokat egyesit magában. Érződik benne az a Strindberg, aki késői müveiben felette közel áll az expresszionizmushoz, még erősebb Bemard Shaw és Wedekind hatása /akik expresszionizmus előtti expresszionisták/; rendkívüli hatással voltak rá az orosz Írók,mégpedig nemcsak Dosztojevszkij, hanem Gogol és Csehov is.

Hogy tisztázni tudjuk ezt a szinházi-irodalmi jelenséget - Kaiser dramaturgiáját -, három szempontból szeretném a kérdést megvizsgálni: a cselekmények és témák szempontjából, a kaiseri tanítás ideológiai tartalmának szempontjából /mert hiszen Kaiser, mint minden expresszionis- 113 -