Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Georg Kaiser
ta költőre jellemző az isten keresése, de az ehhez hasonló, nyugtalan, feszült, gyötrő keresés felette gyakori jelenség. Még az állítólag ateista expresszionistáknál is feltűnik néha, teljesen váratlanul. Végül az antiburzsoá tendencia is a legteljesebb mértékben jellemzi az irodalmi expresszionizmust. Azt hiszem, az irodalmi expresszionizmus teljes egésze tagadja a burzsoáziát, vagy tolsztoji alapokról, vagy forradalmiszatirikus fegyverzetben. De az irodalmi expresszionizmus jellemzésekor meg kell még emlékezni egy olyan sajátosságról, amelynek szinte egyáltalán nincs megfelelője a képzőművészetben. Amikor a franciák a legutóbbi időkben Derain és Braque szavaival és ecsetjével, elméletben és gyakorlatban is keresik a klasszikust /a zenében d’Indy2^’ iskolája, a költészetben Valéry stb./, egyre határozottabban törekszenek a konstruktivizmus felé, a konstrukciót tekintik a művészet végcéljának, magát a művészetet pedig kezdik a konstrukció művészetének tartani /ennek az elméletnek Oroszországban is megjelent a meglehetősen pontatlanul, szolgai módon értelmezett vetülete/, akkor nem szabad azt állítani, hogy a német expresszionizmus idegenül állt volna szemben a konstrukció eszméjével, de mondhatjuk, hogy benne ez az eszme ellenkező előjelű megfogalmazást nyert. A francia konstruktivizmus tulajdonképpen lezártságra és nyugalomra törekszik. A német expresszionista, minthogy alkotási módja a szerkesztés, a legnagyobb hatás megteremtésére, a néző figyelmének a jelenség centrális pontjain való összpontositására, a mű olyan megszerkesztésére törekszik, amely a lehető legmélyebbre hatol a néző, illetve az olvasó szivébe és ott a lehető legnagyobb hangerővel robban. Ez a konstrukció nem egy szép épület megszerkesztésével azonos, hanem inkább egy megsemmisitő bomba szerkesztéséhez hasonlítható. Emellett nagyon sok expresszionista müvének konstrukciója, csontváza, koncep- 112 -
