Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
III. Az előrehaladás
rőjét. Egy korábbi jelenetben már hallottunk erről a tigrisbőrről. 192h-ben bűnjelként szerepelt a nagy szenzációt keltő válóperi tárgyaláson: Richard első felesége a tigrisbőrön kapta rajta férjét Altheával. A tigrisbőr mulatságosan jellemzi a Kaufman-és Hartféle módszert. A szerzők felkeltik kiváncsi Ságunkat, jelzik a közeledő jelenetet, megmutatják a pontos helyet, ahol a szerelmi viszony majd perfektuálódik - de a függöny az estély egy zajos pillanatában ereszkedik le, amikor a szinpad zsúfolva van élénken társalgó estélyi ruhás emberekkel. A hatás meglepő; a cselekmény elvágása a tömeg legmozgalmasabb zsivajgásának pillanatában tagadhatatlanul hatásos; de a nagyjelenet elmaradt. A Vigan megyünk tovább tömegjeleneteinek megoldása különben is igen érdekes. Az első felvonás elején hasonlóképpen ismét egy „party" kellős közepén vagyunk. Az expozíciós események megválasztását irányitó elveknek megfelelően ebből kiderül, hogy a szerzők a cselekmény alapvető társadalmi okának az ilyen partyk törzsvendégeit tekintik - a New ïork-i „szabad foglalkozásúak" gazdag és cinikus elitjét. Ez magyarázza azt a megoldást is, hogy a második felvonás végének szükségszerű akarati konfliktusát tömegjelenettel helyettesitik. Különös dolog, hogy egy visszafelé haladó dráma, amelynek eseményeiről a néző már bekövetkezésük előtt tudomást szerez, minden hatását egyedül a meglepetésből merítse. Amikor Kaufman és Hart ehhez a fogáshoz folyamodott, a visszafelé való szerkesztés legértékesebb lehetősége csúszott ki kezükből: az élet folyamatának megfordítása révén olyan akarati cselekvéseket mutathattak volna be,amelyeknek kimenetelét a néző már ismeri. Mivel a szerzők az akarati cselekvéseket kihagyták, a dráma iróniája siralmasan felhígult. Kaufman csillogó felszinességét néha annak tulajdonítják, hogy cinikusan fogja fel a szinház művészetét és- 72 -