Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

III. Az előrehaladás

amellyel a közönség érdeklődését ébren lehet tartani,anélkül, hogy a drámát előre vinnők, a meglepetés alkalmazása. Ezzel a fogással nem takarékoskodnak a drámaírók, sőt, valójában ez lett a modem dráma alapvető technikája.

A görög drámában a „sorsfordulat" a tragédia technikájának alapvető része volt. Arisztotelész az Oidipusz királyt használta példának: „Az Oidipuszban például azért jön a himök didi pus zhoz, hogy megörvendeztesse, és eloszlassa anyja miatti félelmét, de amikor felvilágosítja arról, hogy ki ő valójában,éppen az ellenkezőjét éri el."^x/, Ez a fordulat közvetlen kapcsolatban áll a dráma csúcspontjával.

Egészen más dolog a mesterséges meglepetés, amely tudatosan félrevezeti a nézőket. Lessing a Hamburgi dramaturgiában rámutat, hogy az olcsó meglepetésekből „soha nem születik jelentőségteljes fordulat". Leirja azt a fajta drámát, amely „csupán apró művészi cselfogások gyűjteménye; ezekkel azonban semmi mást nem tudunk elérni, csupán valami rövid meglepetést." Hasonló megjegyzést találhatunk William Archeméls „Amikor az iró ránk kényszeríti ezt a merőben mechanikus ' lanatnyi Ijedelmet, úgy érezzük,

becsapott bennünket.

Figyelembe kell vennünk a különbséget a cselekményt indokoltan előre vivő és a cselekményt tagadó meglepetés között. A különbséget nem nehéz felfedezni: emlékezzünk vissza, hogy az Arisztotelész emlitette sorsiordulat egyik formája az „anagnorisis" vagy felismerés volt, a barátokkal vagy ellenséggel való váratlan találkozás. Arisztotelésznél ez a formula meglehetősen mechanikusan hangzik, de ha a görög tragédiákat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a

J~T

' ' Az Arisztotelész Poétikájából vett részleteket Sarkady János fordításában idézzük. - A ford.

/xx/p-j nymnfrjnp t a Manual of Graftmanship. New York 1928.- 65 -