Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

III. Az előrehaladás

elviselhetetlen megterhelés gyors kiküszöbölését mutatja be. A jeleneten belüli előrehaladás hatásos, mert a jelenet csúcspontjához viszonyítva egységes marad - ez a csúcspont tökéletesen megváltoztatja az egyensúlyi helyzetet az egyén és környezete között. A változáshoz vezető gyors folyamat, a társadalmi szükségszerűség azonnali érvényesülése nagy erővel jelenik meg. De mivel ez nem korábbi döntések eredménye és nem vonja magával uj döntések kialakítását és próbáratételét, a jelenetnek nincs folytatása, semmilyen eleméből nem fejlődhet ki szélesebb értelem,mélyebb próba a tudat és az akarat számára.

Odetsnek a társadalmi változásról alkotott elgondolása bizonyos fokig még mindig romantikus. Ő a társadalmi változást hatalmas erőnek látja, amelynek felismerése az egyént ujjáteremti. Ily módon észre tudja venni a kirobbanó düh, a felismerés és az átalakulás pillanatait. A Leftyre várva például nem más, mint ilyen emberi átalakulások sorozata, és rendkívüli hatása épp ebben a tényben rejlik. Ám ha Odets állandóbb és mélyebb feszültségű konfliktusokat is meg akar hóditani, akkor ezen a fokon minden bizonnyal túl kell lépnie.

Az előrehaladás elhanyagolása a mai drámában olyan gyakorlati problémához vezet, amellyel a szakembernek feltétlenül számot kell vetnie. Az egyes jelenetek hamisítatlanul drámai ereje - amely Odets müveit mindvégig izgalmassá teszi - számos modem szinmüből hiányzik. A konfliktus lényeges pillanatai csak embrionális, felhigitott vagy elmosódott formában jelentkeznek vagy teljes mértékben hiányoznak. Mivel a feszültség a konfliktusban álló erők egyensúlyi helyzetétől függ, ésszerűnek látszik a következtetés: ha a dráma megkerüli a konfliktust, akkor feszültsége törvényszerűen ellankad. Mármost azonban a nézők érdeklődését fenn kell tartani. Ebből következően a mai dráma rendkívüli jártasságra tett szert az álfeszültség előidézésében és fenntartásában. A leggyakoribb módszer,- 64 -