Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

III. Az előrehaladás

alakok tudatos akaratát és arra bírja őket, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg döntéseiket. A dráma legsarkalatosabb eseménye talán az öreg Jacob öngyilkossága. Ha megrajzoljuk e tett fejlődésvonalát, azt tapasztaljuk, hogy gyökerei az első felvonásnak ahhoz a jelenetéhez nyúlnak vissza, amelyben Jacob eljátssza Moe-nak gramofonlemezeit. Az öngyilkosság felé haladó bonyodalom a Jacob ss Bessie közötti konfliktusok sorozatából tevődik össze; ez a sorozat tetőzik a nagyjelenetben, amikor Jacob összetöri a lemezeket. Ez a dráma leginkább céltudatosan mozgó eseménysorozata, mert meghatározott cselekvéshez vezet; de a drámának, mint egésznek az alapcselekvésben összefoglalt mondanivalójával nem áll szerves kapcsolatban. A nagyapa halála nem teszi elkerülhetetlenné Hennie menekülését, mint ahogy Ralph újonnan szerzett bátorságát és helyzetfelmérését sem indokolja világosan.

Az utolsó felvonásban Balph igy szól: „Ezekben az utolsó hetekben értem felnőtté." De hogyan ért felnőtté? Ezt a folyamatot semmilyen specifikus konfliktus nem jeleníti meg drámai formában. Ralph kér problémával áll szemben /amelyek az egész drámában végig teljesen azonos formában szerepeltek/: az anyjához és a szerelméhez fűződő kapcsolattal. Hogyan oldja meg ezeket a kérdéseket? Ott marad a házban és lemond a lányról, miközben egyszerűen közli velünk, hogy minden megváltozott.

Nincs drámaian kifejlesztve Hennie problémaköre sem, akár anyja zsarnoksága elleni küzdelmét tekintjük, akár férjéhez való viszonyát, akár Moe iránti szerelmét, ügy tetszik, mintha semmi felelősséget nem vállalna a szánalmas csalásért, hogy olyan férfihoz ment feleségül, akit nem szeret és akit gyermekének kérdésében becsap. Férjéhez intézett utolsó szavai /az utolsó felvonásban/ furcsamód ködösek: „Szeretlek... ezt komolyan mondom." Sam igy felel : „Én pedig bármikor meghalnék érted..." és kimegy. Világos, hogy Hennie meg akarja vigasztalni férjét, de sza-