Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
III. Az előrehaladás
vai hamisan csengenek; olyan szituációt zárnak le, amely nem mond semmit, mivel az iró soha nem tisztázta. Hennienek Moe-hoz való viszonya is hasonlóan homályos, és nem alapul semmiféle logikus fejlődésen. Miért éppen most határozza el az asszony, hogy megszökik Moe-val? Történt valami, aminek következtében most jobban megérti önmagát vagy a férfit? Mi választotta el Moe-tól az első felvonásban? Hennie ezt a saját „büszkeségével” magyarázza. Azt kell-e hinnünk, hogy ez a büszkeség /amely soha nem nyer drámai vagy konkrét formát/ erősebb, mint az a nemi és gazdasági nyomás, amely Moe felé sodorná, mihelyt felismeri, hogy gyermeket vár tőle? Meglehet, hogy ebben a lépésben egyéb tényezők meggátolták, de ezeknek a tényezőknek a cselekmény drámai környezetét szolgáltató társadalmi valóságban kell gyökerezniők. „Elvont” érzések, mint a büszkeség, semmiféle cselekményt nem motiválhatnak. Mindez abból következik, hogy az iró nem elemezte az alakok tudatos akaratát és nem épitett fel olyan ok-okozati rendszert, amely az akarati cselekvéseknek alapul szolgálhatna. Ez viszont olyan gondolkodásmódból fakad, amely elfogadja az érzelmi sodródást a racionális ok-okozatiság pótléka gyanánt. Az iró nem alapozta drámájának logikáját arra az elméletre, mely szerint „az ellentmondás a dolgok 17 mozgató ereje"; ehelyett, William James * meghatározása szerint, „tevékenységi szituációk sorozatát" tárja elénk, amelyekben az érzékelés közvetlensége, a csalódás, a harag vagy a vágy lebegő érzése kerekedik felül a döntések kipróbálásén és végrehajtásán. Megértjük, hogy Hennie pragmatikus világban él, hogy a közvetlen perc határain túl semmit nem tervez, hogy megzavarodott, kétségbeesett, hogy tetteiért nem felelős. De drámája éppen abban rejlik, hogyan vizsgálja felül és hogyan dönti meg a valóság szüntelenül az asszony „tiszta tapasztalatait". Hangulatain át nem ismerhetjük meg Hennie-t; csak egy módon ismerhetnék meg: ha látnók, milyen kísérleteket tesz, hogy döntésekhez- 59 -
