Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

III. Az előrehaladás

cselekmény szálai egy alárendelt csúcspontban. Az első felvonás az expozíció csúcspontjával zárul; ez a csúcspont szorosan követi az ok és az okozat közötti törés pillanatát /amelyet nagyjelenetnek nevezhetünk/, de a két pont élesen megkülönböztethető. Ha visszanézünk és az expozíciót különálló és teljes cselekményként vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az a következőképpen bontható tovább;

1. ALÁRENDELT EXPOZÍCIÓ, amely Reginával foglalkozik és három ciklusra oszlik:

a/ Regina konfliktusa apjával; b/ Regina beszélgetése Uandersszal; c/ Mandera és Alvingné kifejtik ellentétes véleményüket Regina jövőjét illetően; a vita Alvingné döntésével ér véget: „Mindegy, Regina hozzám került, s nálam is marad. Csitt, kedves Manders tiszteletes, ne emlitse többé ezt. Hallja! Oswald jön a lépcsőn. Most csak őrá gondoljunk.

2. ALÁRENDELT BONYODALOM, amelyben kifejlődik a konfliktus Alvingné és Oswald között. Ez is három ciklusra oszlik:

a/ Vita Oswald külföldön folytatott életmódjáról, amelyet a fiatalember „szép, fényes szabadságnak" nevez; b/ ez a vita torkollik Manders és Alvingné közvetlenebb konfliktusába, amelyben Manders azzal vádolja az asszonyt, hogy „világéletében a nyakasság vészes szellemének hódolt" és végül a szemébe vágja, hogy „bűnös anyai"; c/ Alvingné vallomása, amelynek végén kijelenti: a „vételárat", amelyen őt megvásárolták, teljes egészében a menhelybe fektette, nehogy ez a pénz megfertőzze a fiát.

3. Ez vezet az ALÁRENDELT NAGYJELENETHEZ: Alvingnénak szembe kell néznie a töréssel szándéka és a szándék beteljesülésének lehetősége között. Azt mondja: „Holnaputántól fogva minden úgy lesz, mintha az elhunyt sohasem

7x7—“—

A Kísértetekből vett részleteket mindvégig Hajdú Henrik

fordításában közöljük. - A ford.- 54 -