Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

JANS: Sietnem kell... a munkába... /Az emberekből álló falnak veti magát, megpróbálja áttörni. A fal ellenáll./

A ÎTU /majdnem hozzátapad és megragadja karját/: Senki nem kényszerítheti, hogy dolgozni menjen, ha nincs hozzá kedve, én talán beálltam rabszolgának? Kern kell munkába mennie!

Ezek a szavak a lány akaratának mélyébe hatolnak és arra késztetik, hogy döntésre jusson; a döntés megváltoztatja viszonyát egész környezetéhez; otthagyja munkáját és elmegy a Fiúval Coney Isiandre.

Mivel a dráma minden része cselekvést tartalmaz, tehát minden mozgásciklus tartalmaz expozíciós anyagot. Lehetetlenség volna a cselekmény valamennyi feltételét a kezdeti jelenetekben bemutatni. Bármelyik ponton szükségessé válhat, hogy elhelyezzünk egy kanócot, amely majd valamelyik későbbi ponton robban. Mivel minden, a dráma folyamán fellépő uj erő próbaköve az alapcselekvéshez való viszonyában rejlik, ebből következik, hogy az uj erők megjelenésének feltételeit azoknak a feltételeknek az alapján kell megítélni, amelyek a drámát mint egészet motiválják. Egyes alakok, események vagy tárgyak megjelenése lehet merőben váratlan, de meg kell, hogy feleljenek az expozícióban ábrázolt feltételeknek és e feltételeknek kell alárendelni őket.

Visszatérve a Rakodómunkáshoz. ebben a műben egyaránt találhatunk példákat az uj elemek helyes és helytelen bevezetésére. Az első felvonás negyedik jelenetében uj alak jelenik meg: a dokk főnöke. Az expozíció megmutatta, hogy a négerek a dokkokban dolgoznak, és minden uj jelenség, amely e tevékenységükkel kapcsolatban áll, természetes és előkészített. Azonban a második felvonásban egy másik uj alak lép fel: hirtelen megismerkedünk a fehér szakszervezeti szervezővel. Ez az esemény teljesen uj tényezőt- 45 -