Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
II. Az expozíció
iktat a dráma menetébe, olyan tényezőt, amelyre nem készültünk fel megfelelően. Ez esetben is a részlethiba a dráma szerkezetének egy komolyabb gyengeségéhez kacsolódik: mivel a fehér szervező lényeges szerepet játszik a konfliktusban, az Írók hibát követnek el, amikor véletlenszerűen, korábbi előkészités nélkül léptetik fel. Ez kihatással van a későbbi cselekményre: soha nem tudjuk teljes mértékben megérteni a fehér szervező viszonyát a többi alakhoz, mert ezt a viszonyt a dráma nem alapozta meg. Sidney Howard Idegen mag'"' * cimü drámájának második felvonása azzal kezdődik, hogy Stockton a revolverét tisztogatja. Ez a cselekvés mesterkélt; tudjuk, hogy a revolver tisztogatása önmagában nem indokolt; a drámairót távolabbi /és igen átlátszó/ indok vezérli. Persze semmi valószinütlen nincs abban, ha valaki tisztogatja a revolverét; de az epizód drámai szempontból hiteltelen, mert a cselekmény adott feltételei között a revolver feltűnése nem az a mozzanat, amelyre ez esetben indokoltan számíthattunk. Ha az a cél, amelyet a revolver szolgál, az alapcselekvés viszonylatában elkerülhetetlen volna, továbbá ha a dráma expozíciója megfelelő drámai formába öltöztette volna az alapcselekvés elsődleges okait, úgy a revolver feltűnését olyan mozzanatnak éreznők, amelyre az adott körülmények között indokoltan számíthattunk. A múlt nagy drámái az expozíciót kivétel nélkül aktiv konfliktus formájában ábrázolták. A görög tragédia meghatározott formájú prológussal kezdődik; ez körvonalazza azokat a történelmi eseményeket, amelyek a drámában érnek el tetőpontjukhoz. Ez a prológus leiró jellegű, de nem statikus; cselekvéseket foglal össze, az összefoglalás meghatározza a dráma hatósugarát és olyan ponthoz vezet, ahol a múlt történései és élményei valamilyen döntő eseményben sűrűsödnek össze. Donald Clive Stuart azt mondja: „A görög drámairók gyakran kezdték drámáikat olyan jelenettel, amely - gondoljunk például az Antigoné első jele- 46
