Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

tés valójában statikus, mert inkább csak összefoglal bizonyos élményeket és lehetőségeket, anélkül hogy valós konfliktust rejtene magában.Tanulságos összehasonlítás kínálkozik itt a Hindié Wakes kezdő jelenetével. Az utóbbiban az adott körülmények között elkerülhetetlen a dinamikus cselekvés; A. E. Thomas viszont beérte azzal, hogy kitalált egy természetesnek látszó epizódot, amelynek segítségével kényelmesen közölheti a nézőkkel mindazt, amit szükségesnek tart.

Francis Edwards Faragoh Forgókerék1"’* cimü müvének nyitó jelenete megmutatja, milyen sűrítési és kiterjesztési lehetőségeket nyújt az úgynevezett expresszionista módszer megfelelő alkalmazása. Faragoh módszere nem naturalista, de a jelenet az általunk ismert valóságot fejezi ki drámai formában.

Az expresszionizmus gyakran igyekszik szimbólumokat teremteni a valóság pótlékai gyanánt; ez minden esetben drámaiatlan eljárás, mert szubjektív gondolkodásmódból fakad, abból a hajlamból, hogy valamilyen tárgy képét valóságosabbnak tekintsük, mint a tárgyat magát A Forgókerék későbbi cselekményében akadnak is példák e> :>.;u a hajlamra. A nyitó jelenet azonban éles fényben és szubjektív torzítás nélkül mutatja be az egyéni akaratokat a komplex társadalmi erőkkel való viszonyukban. Amikor a függöny felmegy, „vad forgatagot" látunk. „A lázasan siető tömegben elhomályosulnak az egyének, akikből a tömeg összetevődik. A forgatagot az ébresztőóra hozta mozgásba - reggel van." A színpad hátterében emberek rohannak be és ki a földalatti vasút kocsijaiból. A hangzavarból jelentőségben gazdag beszélgetésfoszlényok szűrődnek ki: „A rádióm... A háziúr... Igazi angyal... Azok az oroszok... Két hét a tengerparton... ötven dollár... Száz dollár... Kétszáz dollár... Igazi férfi nem hord nadrágtartót..." st’o. A cselekmény gyorsan összpontosul két lányra, aki az irodába siet, és Jane találkozik a Fiúval