Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

állná a helyét, ha az ügyvéd jellemének vonatkozásában tökéletesen Indokolt volna. De a két mozzanat összekapcsolása azt mutatja, hogy az egyéni és a társadalmi erők közötti viszonyt az iró nem tisztázta teljesen magában. Ha a néptömegek tiltakozása az a végső társadalmi erő, amely a lincselés bajnokait legyőzheti, sikkor a dráma legfeszültebb csúcspontját ennek az egyensúlyi helyzetnek kell szentelni, és az ügyvéd alakjának ezen az elrendezésen belül kell elhelyezkednie.

Ha most megvizsgáljuk a Nem fognak meghalni kezdetét, akkor azt tapasztaljuk, hogy az első jelenet megmutatja az ok-okozati rendszer hibáját. A dráma a börtönben indul. A színpad egyik oldalán három fehér rab beszélget: Red, Blackie és a St. Louis-i fiú. A másik oldalon az irodát láthatjuk, ahol Cooley és Henderson, a két sheriffhelyettes társalog ráérősen. Az iró bemutatja a Dél atmoszféráját , a lustaságot, a korrupciót, a gyűlölködést, a négerektől való félelmet; ily módon meghatározza a cselekmény alapvet/ő okát. A Dél, amelyet az első jelenetben látunk, az eszelős nevetés hazája; az a Dél, amelynek neve, Rubin végső beszéde szerint, „az égre fog büzleni". Ez eddig helytálló is volna; ám ez az expozíció elhanyagolja azokat a szélesebb körű problémákat, amelyeket az ügy magába foglal és amelyeket a dráma legerőteljesebb mozzanatai érinteni is tudnak.

Emiatt a Nem fognpfr meghalni cselekményének két vonala között nincs mély kapcsolat. A második felvonás három jelenetből áll; az első Lucy Wells otthonában játszódik, a második a pembroke-i börtönben, a néger halálraítéltek celláiban, a harmadik ismét Lucy lakásán.

Rokoff látogatása a halálra Ítélt négereknél, amelynek során megígéri, hogy segiteni fog rajtuk, egyike a modem drámaimé legjobban szerkesztett jeleneteinek. Am ez az esemény nem kapcsolódik teljesen a megelőző és a következő jelenetekhez; a bonyolítás inkább esetleges, semmint- 39 -