Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

törvényszerű. Az a szükségszerűség, amelynek az egyes eseményeket össze kellene kötnie, a közös cél volna, amely felé az események haladnak. A kapcsolat Lucy és a kilenc fiú életéért harcoló társadalmi erők között egyedi és tisztázatlan, épp úgy, mint ahogy az alapcselekvésben is tisztázatlan az ügyvéd kapcsolata ezekkel a társadalmi erőkkel. Ez a hiányosság tükröződik az expozícióban és érinti a dráma valamennyi részét.

Az expozíció - cselekvés. Az előkészítő mozgás,akárcsak a dráma többi része, eseményciklus, amelynek megvan a maga belső egysége s megvannak a maga meghatározott korlátái. Magán viseli minden cselekmény jellegzetes formáját és önmagán belül is expozícióból, bonyodalomból, összeütközésből és csúcspontból áll.

A dráma első sorai nemcsak a dráma cselekményét exponálják, hanem a drámán belül az expozíciós szituációt is, amely tempóban és intenzitásban gyorsan növekszik. Mivel az expozíció egy tudatos cél kitűzésével foglalkozik, a legfőbb feszültség pillanata akkor következik be, amikor ez a döntés megszületik. Ezt a döntést kimondhatják vagy lehet megfogalmazatlanul is nyilvánvaló; következhet a közvetlen körülményekből vagy megfoganhatott már korábban is; a dráma nem mindig kezdődik egy vadonatúj magatartási vonal kialakulásával. A szándék már korábban is fennállhatott, ám napvilágra most, az expozíciós konfliktus során kényszerül; az expozíció csúcspontja pedig exponálja a döntés horderejót és jelentőségét és ily módon változást hoz létre az egyének és környezetük közötti egyensúlyi helyzetben. A bonyodalom első ciklusa éppen ebből a megváltozott egyensúlyi helyzetből fejlődik majd ki.

Az expozíciót fel lehet bontani alárendelt cselekményekre is, amelyek alárendelt csúcspontokig fejlődnek. Ez a tagolódás különösen nyilvánvaló az olyan drámákban, amelyek expozíciója több jelenetet vagy több ok-okozati vonalat foglal magában. A Sárga Jack pontosan ide illő pél—- 40