Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
Előszó
ILŐSZO Könyvünk szerzője, John Howard Lawson amerikai drámaíró és esztéta, ma is él és tevékenyen működik. A natvanas évek elején jelent meg legújabb drámája, a Parlor Magic /A bűvös szalon/, amely mindvégig egy amerikai csalid fogadószobájában Játszódik; ebbe a viszonylag védett otthonba törnek be sorra a világtörténelem nagy esemenyei, a második világháborútól a McCarthy-féle boszorkányüldözésen át a koreai háborúig. Tudjuk azt is, hogy az író az utóbbi években kétszer is - 1961-ben és 1963-ban - hosszabo utazást tett a Szovjetunióban. Mégis, a színháztörténet ismerői előtt John Howard Lawson neve elsősorban az amerikai színház "nagy korszakát", a húszas-harmincas éveket idézi. Az amerikai drama nagykorúságát az első világháború végétől, Eugene O’Neill fellépésétől szokás keltezni, és a huszas években O’Neill nyomában egész sereggel tűntek fel a fiatal, izmos tehetségű honi drámaírók. Az amerikai szinház színészek színházából egy csapásra drámaírók szinháza lett; erre a korszakra elsősorban az olyan szerzők jelentkezése nyomja rá bélyegét, mint O’Neill mellett Elmer Rice, Sidney Kingsley, Sidney Howard, Maxwell Anderson, N. S. Behrman, később Clifford Odets. Ez a felvirágzó drámairodalom elsőrendűen társadalmi érdeklődésű volt; a húszas-harmincas évek jelentős drámái haladó, élesen biráló állásfoglalással tárták fel az amerikai valóság tipikus jelenségeit. A fellendülésnek uj tartalmat adott a harmincas években dúló nagy gazdasági válság; a frontok egyértelmű tisztasággal rajzolódtak az Írók elé. Ecrmai aspektusból nézve a huszas évek elején a müvekre a német expresszionizmus hatása a legjellemzőbb; később a forma letisztul, sok esetben túlságosán is,és merész kísérletek mellett számos nemes szándékú drámái alkotás művészi hatását rontja le a sivár, az összefüggések feltárásától tartózkodó naturalizmus. A gazdasági válság nyomán elterjedő munkanélküliség és az életszinvonal viharos zuhanása uj tápot ad es a létjogosultság látszatát kölcsönzi ennek a sajátos amerikai naturalizmusnak. Aztán, a válság eiüitével, a második világháború kitörésével és az azt követő prosperitással ez az egyseges drámaírói tábor lassacskán felbomlik; képviselőinek útja elválik egymástól, jó néhányan Hollywoodban sátoroznak le, masok, a politikai nyomástól es saját alrotói gondjaiktól
