Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
II. Az expozíció
tipikus képviselője ennek a közösségnek s ezért a cselekménynek vele kell kezdődnie. A Különös közjáték végén együtt látjuk Ninát és Marsdent, végre készen rá, hogy „békében haljanak meg”. A szituáció társadalmi oka Nina apakomplexusa, amelyet átvitt Marsdenre. A dráma azzal kezdődik, hogy Marsden várja Ninát, a leány apjának könyvtárában. Marsden hosszú monológban fejti ki Nina iránti érzelmeit; ezután belép Leeds professzor s a két férfi megbeszéli a problémát. Ez a jelenet tömören bemutatja mindazokat az okokat, azokat a nemi viszonyokat és érzelmeket, amelyeket O’Neill alapvetőnek tart, és ezek vezetnek közvetlenül a konklúzióhoz. Q John Wexley Nem fognak meghalni * cimü drámájában a befejező törvényszéki jelenet végén megrendítő támadás hangzik el az alabamai biróság előítéletei ellen. îtokoff ezt mondja: „A világ sokezer városában százezrek, férfiak és nők tiltakoznak most tömegesen az embernek ember általi elnyomása és kizsákmányolása ellen... és fölöttük önök nem tudnak Ítélkezni...” A végső beszéd Nathan Rubinnak, a New Tork-i ügyvédnek szájából hangzik els „És ha semmi mást nem viszek végbe életemben, ezt akkor is megteszem: Alabama és az alabamai lincsbiróság neve az égig fog büzleni... ezek a fiuk nem fognak meghalni!" Miközben a függöny legördül, az esküdtek szobájából idétlen röhögés hallatszik. A befejezés drámai ereje vitathatatlan; azonban ez a két beszéd kettős koncepciót hordoz. Megtudjuk, hogy a végső szót azok a férfiak és nők mondják majd ki, akik most városok ezreiben szenvedélyesen tiltakoznak. De megtudjuk azt is, hogy az ügyvéd az alabamai igazságszolgáltatás rothadtságának leleplezésére szenteli további életét. Ez a két koncepció nem mond ellent egymásnak; ám a drámát az ügyvéd dacos kihívása zárja és Wexley úgy építette fel a jelenetet, hogy a legerősebb feszültséget az ügyvéd kijelentése hordozza, amely az esküdtek iszonyú nevetésével párosul. Drámai szempontból ez a megoldás meg-38 -
