Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

a gyilkosság előtt, akár a gyilkosság után, amelyekben a kivégzés alapvető okát látjuk. Ez attól függ, milyen álláspontot foglalunk el a végső szituációval kapcsolatban, milyen tanulságot vonunk le belőle - ez a tanulság határozza meg véleményünket a végső szituáció társadalmi okét illetően-.

Az első ok /most nem időbeli, hanem fontossági, értelemben/ lehet az eseményhez képest időben nagyon közeli

n

vagy nagyon távoli. George O’Neil Amerikai álom * cimü drámája Daniel Pingree-nek, a jómódú értelmiséginek öngyilkosságéval végződik. A szerző véleménye szerint ennek az eseménynek történelmi indokai vannak, ezért visszatér a család őstörténetéhez és müvét 1650—ben kezdi.

A Hedda Gabierben Hedda tragédiájának oka az őt körülvevő közösségben rejlik. A dráma a közösséghez való visszatéréssel kezdődik. Az első mondatok Tesman kisaszszony ajkáról hangzanak el: „Nahát! Valóban úgy látszik, hogy még nincsenek talpon!" Berta pedig igy felelt „Tessék csak meggondolni, milyen késő éjjel jött meg a hajó! Jó isten, mi mindent kellett még kicsomagolnia a fiatalasszonynak, mielőtt ágyba került!"

Az expozíció itt kevésbé drámai, mint Ibsen legtöbb drámájában; a beszélgetés Tesman és nagynénje között nehézkes és leiró jellegű. Ez valószinüleg annak tudható he, hogy Ibsen teljes intenzitással Hedda alakjára koncentrál és hajlik rá, hogy a környezet minden elemét az ő tudatán és akaratán át nézze. De az expozíció megmutatja, hogy sem házasságát, sem a Lövborggal való barátság felújítását nem tekinthetjük öngyilkossága közvetlen okénak. Ha Ibsen úgy vélné, hogy Hedda öngyilkosságát Brack bírónak a végső jelenetben elhangzó fenyegetései váltják ki, akkor a dráma első jelenete utalna a Hedda és a biró közötti viszonyra. Azonban az a tény, hogy Hedda „nem lát maga előtt életcélt", a közösségben gyökerezik; Juliana Tesman kisasszony- 37 -