Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

minden cselekményrész tartalmaz expozíciós elemeket; a dráma csúcspontja is bizonyos értelemben expozíció, hiszen a szituáció újabb aspektusait exponálja, újabb tájékoztatást nyújt, további lehetőségeket tár fel. A dráma kezdete egy vagy több olyan személyt mutat be, akik a körülmények kényszerének hatására valamilyen jelentőségteljes konfliktusba bocsátkoznak. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a körülményeknek drámaiaknak kell lenniök; mivel a döntés olyan jelentős, hogy a dráma minden lehetőségét felöleli, előfeltétele, hogy megszületése előtt fontos változások menjenek végbe az egyének és környezetük közötti erőviszonyokban. Ezeket a bonyodalmakat nem leimi kell, hanem éreztetni és láttatni, hogy abban a pillanatban, amikor a tudatos akaratra gyakorolt hatásuk változást vagy fokozódást idéz elő az egyén szükségleteiben és céljaiban, a néző számára nyilvánvalók legyenek.

Mivel az expozíció felöleli a dráma lehetőségeit, szorosabb kapcsolatban kell állnia az alapcselekvéssel, mint a dráma bármely más elemének.

Ez a kapcsolat tartja össze a drámát. A cselekmény jelentőségét és hatósugarát a csúcspont határozza meg, de az expozíció körvonalazza. Oknak és okozatnak az egész drámán át érvényesülő egysége lényegében az expozíció és a csúcspont közötti egységet jelenti. Ily módon pontosabban megérthetjük, mi határozza meg a dráma kiindulópontjának megválasztását. Miután a drámairó megválasztotta a csúcspontot, mint a szükségszerűségről alkotott felfogásénak megtestesülését, drámája kezdetéhez azt az eseményt szemeli ki, arely számára e szükségszerűség legközvetlenebb és legreálisabb okát testesíti meg. És mivel a drámairónak a kauzalitásról alkotott elképzelése a környezetéhez való viszonyán alapul, a történet kezdőpontja tárja fel a drámairó társadalmi állásfoglalását. A csúcspont megmutatja, milyennek kívánja a drámairó a társadalmat az általa reálisnak vélt lehetőségek határain belül. Az expozíció meg- 54 -