Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

réséhez való kapcsolata. A dráma Igazi építő elánét az olyan u^ okok alkotják, amelyek, függetlenül attól, hogy a megelőző cselekvésből nőnek-e ki vagy sem,de megváltoztatják a konfliktust, uj akadályokat emelnek a szereplők elé és ily módon egyszerre késleltetik és erősitik a végső konklúziót. Az elképzelés, mely szerint a dráma töretlen ok-okozati láncolatot alkot, igen veszélyes, mert meggátolja a csúcspont felé törekvő különböző erők felhalmozódását. Ha a Sárga Jack csak közvetlen okok és okozatok puszta elrendezéséből állna, sokkal kevésbé komplex és izgalmas dráma volna.

Az ember hajlamos arra a feltételezésre, hogy Howard sokkal hatásosabban ábrázolhatná a négy közlegényt, ha azok szorosabb kapcsolatban állnának az orvosok munkájával; a katonák ábrázolásának hibája azonban nem az orvosokkal való kapcsolatukban rejlik, hanem az alapcselekvéshez való viszonyukban. Létezhet két vagy több teljesen különálló ok-okozati vonal is, feltéve, ha közös cél felé tartanak. Ha a katonák cselekvése a téma vonatkozásában jelentőségteli volna, úgy az orvosokkal való kapcsolatuk világossá válnék még akkor is, ha a két csoport között a csúcspont pillanatáig nincs ok-okozati érintkezés.

Shakespeare drámáiban a komplex cselekmény kivétel nélkül mindig a maximális feszültség! pont felé törekszik. Ha ezek a drámák a modem közönség szemében kuszának tetszenek, ez csak a meg nem felelő előadásoknak tulajdonítható, amelyek nem tudják megérteni a drámák alapkoncepcióját. Shakespeare nem habozik, hogy uj elemeket és különálló ok-okozati vonalakat iktasson be. A konfliktus próbaköve nem az, hogy «egyik dolog a másikhoz vezessen"; a konfliktus nagy küzdelem, amelyben sokféle erőt vetnek alá agy végső és könyörtelen erőpróbának. A Kamietben a király meggyilkolása csak akkor következik be, miután Hamlet a legkétségbeesettebb erőfeszítéseket tette, a szó szoros értelmében kimerítette szellemét és lelkét, hogy valami- 29 -