Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
I. A folyamatosság
lyen más megoldást találjon. Rosencrantz és Guildenstem fellépésével merőben uj tényező jelenik meg; a színészek megérkezése nem következik az előző cselekményből és a drámát más irányba fordítja. Hamlet külföldre való menesztése, visszatérése és a jelenet Ophelia sirjánál - mind olyan módszer, amely a cselekmény nem várt lehetőségeinek kibontására, az eredmény késleltetésére és erősítésére szolgál. „A késleltetésnek mindig hozzá kell tennie valamit a tulajdonképpeni cselekményhez" - mondja Krows, majd igy folytatja: a drámairó „a halogatással nagy mértékben fokozhatja müvének erejét".Ez igaz,de az igazi erő nem a késleltetésben rejlik, hanem az uj erők felléptetésében, amelyek uj erőegyensúlyt teremtenek és igy a késleltetést szükségszerű és előrelenditő tényezővé avatják. Sz a módszer növeli a feszültséget, mert növeli a szituációban foglalt robbanási lehetőségeket,amelyek a csúcspont pillanatában majd valóban robbanáshoz vezetnek. A feszültségről általában úgy szokás beszélni, mint valami misztikus, a rivaldán túl terjedő kötelékről, valami pszichikai azonosulásról nézők és szinészek között. Sokkal tovább jutunk, ha a szót a maga tudományos értelmében vizsgáljuk. A villamosságban két potenciál közötti különbséget jelölj a mérnöki tudományban a feszités és megterhelés gondosan kiszámítható hányadát. A drámaépitésben a feszültség a dráma elemeinek huzószilárdságától függ, a feszítésnek és a megterhelésnek attól a fokától, amelyet a végső robbanás előtt még el lehet viselni. A folyamatosság alapelveit a következőképpen lehet összefoglalni: 1. Az expozíciót teljes mértékben drámai formában, cselekvésben kell ábrázolni. 2. Az expozíciónak 7x7I.m. - 50 -
