Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

lók a lábamon!" A másik kettő ránéz az üvöltő férfira és hirtelen felismerik, hogy megkapta a sárgalázat. De a jelenet vége váratlanul elcsendesül és hatását csak növeli, hogy a szöveg tudatos szárazsággal mutat rá a tétre: „Lazear: Halálosan félek. - Agramonte: Mitől? Attól, hogy Carroll sárgalázat kapott vagy attól, hogy nem? - Lazear: Mind a kettőtől."

így a növekvő feszültség eléri azt a maximális fokot, amikor az erők egyensúlyi helyzete megváltozik és uj szituáció születik, amely uj feszültségsorozatokhoz vezet. Itt nem az a feladat, hogy az események természetes menetét mutassuk be; a cselekvésnek sűrítettnek s felfokozottnak kell lennie; a fejlődés ütemét és a robbanási pontot a ciklus és az egész dráma csúcspontjának függvényeként kell meghatározni. Az idézett jelenet vége megmutatja a hirtelen hangulati és tempóbeli kontrasztok értékét; a csúcspont pillanatát kiemeli az érzelem váratlan kikapcsolása és a szándékos „leértékelés" alkalmazása. Hadd hivjuk fel a figyelmet Howard vonalvezetésének tisztaságára is; pontos mesterségbeli tudással tisztázza a döntő tételeket és célokat.

Az átmenetek - mind a fizikaiak, mind az érzelmiek - nehéz technikai problémát jelentenek. A Sárga Jackben a katonák ebből a szempontból nagy szolgálatot tesznek az Írónak. Noha a kibontakozó cselekményben nem tudott nekik szervezett szerepet juttatni, de hatásosan aknázza ki jelenlétüket a jelenetek mozgásának fenntartása érdekében, amint régi dalokat énekelnek, sziluettszerü formában viszik a hordágyakat, vagy beszélgetésük egyes töredékeit előadják a nézőnek. Ezek az átmenetek a folyamatosság két igen fontos jellemzőjét példázzák: 1. a hirtelen kontrasztot, amely egy jelenetet annak csúcspontján szakit meg és egy teljesen más jellegű cselekvést vetit ki rendkivül élesen, az egységet éppen a kontraszt erejével biztosítva;

2. az átfedést, vagyis kétfajta cselekvés egyidejű bemuta- 23 -