Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

tását oly módon, hogy a második cselekvés már megjelenik, mielőtt még az első véget ért volna. A Sárga Jackben mindkét megoldásra igen világos példákat láthatunk; de, különböző formákban és különféle módosításokkal, mindkettőt megtalálhatjuk a színmüvek nagy többségében.

Ami az átmenetet /és a folyamatosság egyéb problémá— i -/ illeti, a drámaíró sokat okulhat a filmtechnika tanulmányozásából. Arthur Edwin Krovs mutat rá, hogy a film bőséggel él az úgynevezett „elvágni és felvillantani"-aódszerrels „A vezérelv az, hogy az érdeklődés fővonalát ’elvágjuk’ és a mellékvonalat ’felvillantsuk’... Az ’elvágni és felvillantani♦ elve alapelve magának az emberi szellemnek is. Az emberi agy állandóan elvág és felvillant gondolatokat, amelyek ily módon kölcsönösen sugallják és erősitik egymást.

A kontraszt pszichológiai értéke és az alárendelt események beiktatása az érdeklődés fővonalának erősítése céljából - ez a két szempont rendkívül széles vizsgálódási területet nyit meg, amelyhez a film felbecsülhetetlen jelentőségű anyagot szolgáltat. A filmbeli folyamatosság elemzésében fontos kezdő lépést tett V. I. Pudovkin, akinek Filmtechniká.la kötelezd olvasmány minden szinházkutató számára. Pudovkin Eizenstejn szerkesztésmódjának példájaként említi a Patyomkin páncélos nagyjelenetét: a tömeg lemészárlását az ogyesszai nagy lépcsősoron. Ezt Írja: „A tömeg lerohanását a lépcsőn /Eizenstejn/ meglehetősen takarékos eszközökkel ábrázolja és ez a kép nem különösen kifejező, de a gyermekkocsi, amely a lelőtt anya szorításából elszabadulva legurul a lépcsőn, szívbe markoló a maga tragikus intenzitásában és átütő ereje lenyügöző.”^*3^ Itt és a vágás egyéb példáiban a hatás titka az események viszonyának pontos elemzésében ésaz átmenetek pontos idő-/x/ pxaywritinK Por Profit. New York 1928.

Technique. London 1929.- 24 -