Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

tot, általában rossz helyen és rosszul megoldva, minden filmben megtalálhatjuk. E technika legragyogóbb alkalmazásával Clifford Odets drámáiban találkozhatunk. Odets nagyszerűen ért hoz­zá, hogyan növelje egy jelenet hatását az érzelmi megter­helés hangsúlyozásával. Ez tökéletesen indokolt olyankor, na az érzelem a konfliktus belső szükségszerűségéből fa­kad. Az egyetlen veszély abban rejlik, ha az iró, az igazi fokozódás pótlékaként, az álfeszültség olcsó és könnyű megoldásával él. Az érzelmi megterhelést különböző módokon lehet nö­velni. Néha szavak vagy mozdulatok ritmikussá váló ismét­lődésével érik el ezt a hatást. A tam-tam dobok Eugene O’Neill Jones császárjában jó példát szolgáltatnak a mecha­nikus ritmus felhasználására. John Wexley Utolsó mérföld^* cimü drámájának első felvonásában a halottas házban lévő férfi állandóan a „Hol-mes!" szót ismételgeti, s ezáltal növekvő fizikai-pszichológiai feszültséget teremt; az is­métlés leleplezi a férfi tudatos akaratának sérült voltát és ezáltal a szereplőt drámai jelentőséggel ruházza fel. A feszültség növekedésének egységesnek kell lennie a csúcspont vonatkozásában, hiszen a feszültség épp a csúcs­pont irányába növekszik. Amikor a Sárga Jack orvosai önma­­gukon kisérieteznek, nyilvánvaló, hogy közel állnak az idegösszeroppanáshoz. Hirtelen veszekedések törnek ki. Agramonte kijelenti! „Most aztán már elfogyott a türel­mem!" Amikor Carrollra kerül a sor, hogy megcsipesse magát a moszkitóval, ellöki a felé nyújtott kémcsövet! „Ne szö­gezzétek rám ezt a vacakot!" /S a 4-6. számú kémcsövet vá­lasztja, amelynek anyaga olyan betegtől származik, akinek betegsége még nem fejlődött ki; ez megbetegedésének köz­vetlen oka. A többi moszkitót későbbi stádiumban lévő be­tegek véréből táplálták./ Ahogy múlik az idő, az emberek csaknem egymás torkának ugranak. Carroll dühöngve ordítja: „Ez az átkozott ügy már igy is az idegeimre ment! Nem ál­- 22

Next

/
Thumbnails
Contents