Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
Bevezetés
A DRÁMÁT SZEBEBSZTÉS Bevezetés Amikor a szerkesztéssel kezdünk foglalkozni, ismerős birodalomba lépünk: ezt a kérdést számtalan Arámatechnikai könyv megvizsgálta és feltérképezte már. A fejezetcímek: „Expozíció", „Dialógus", „Jellemábrázolás" stb. régi ismerőseink és ezért már a hangzásuk is megnyugtató. A mi megközelítési módunk azonban némiképp különbözik az eddigiektől. Mi beljebb kívánunk hatolni azokba a társadalmi és pszichológiai tényezőkbe, amelyek a drámaírót anyagának megválasztásában és elrendezésében irányítják. A dráma részei a cselekmény alárendelt egységei. Minden rész kapcsolatban áll az egésszel, az egység és a fokozódás elve alapján, de ugyanakkor minden résznek megvan a maga saját élete és jelentősége is, feszültsége, a krisle felé törekedve, önmagán belül is növekszik. A szerkesztést tanulmányozva voltaképpen a jelenetek és szituációk szervezetét tanulmányozzuk részletesen, s ezeket az egységeket mind belső szerkezetük, mind az egesz eseménysorhoz való viszonyuk szempontjából vizsgáljuk. Az első fejezet cimét a filmtől kölcsönzi. Érdekes tény, hogy a színház technikai szókészletében nincs olyan kifejezés, amely pontosan fedné a folyamatossag fogalmát; a mi szóhasználatunkban a „folyamatosság" szó a jelenetek egymásutániságát, illetve összekapcsolását jelenti. A szinházi szótárból ez a kifejezés talán azért hiányzik, mert legtöbben hajlamosak rá, hogy a jeleneteket és felvonásokat önálló egységeknek képzeljék el s nem fordítanak- 9 -
