Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

tehát mindenekelőtt filozófiai szemszögből megismerje és művészien kifejezze, azután pedig kiaknázza az uj kezdeményezéseket a forradalmiság fokozására, a forradalmi idfiái megszilárdítására, az aktiv közbelépésre a történelmi fejlődés érdekében és irányában.

És szemtől szemben ezzel a fontos szereppel határozottan és erőteljesen jelentkeznek a színházművészet elválaszthatatlan tulajdonságai, képességei: a dinamikus társadalmi képen keresztül megismerni, gazdag és megrázó emberi sorsok bemutatásával művészi módon nevelni, de mindenekelőtt konkrét, élő emberek kollektívájának színpadra állításával megragadni és meggyőzni mai, most és nálunk élő konkrét, eleven emberek kollektíváját, röviden az a képesség, melyet nem lehet mással pótolni, magánlakásokba bevinni, vagy elektromágneses szalagra rögzíteni.

Kint ismeretes, ilyen, a valósággal keményen szembenéző korszakok, melyeket a forradalmak és a fejlettebb társadalmi formák fellépése idéznek elő a művészetben, egyes műfajokban a realizmus felé közeledve jelennék meg.A színház fejlődésének realista korszakait rendszerint a gondolatnak, mint a mű sejtmagjának megerősödése jellemezte. A gondolat térhódításának első megnyilvánulása általában az, hogy a színház szókomponensei kerülnek középpontba és a színház fejlődésének élvonalába.

A szó, mely összehasonlíthatatlanul teljesebben, egyértelműbben és komplexebb módon képes a mondanivaló gyüjtőmedencéjévé válni, mint más művészetek akármelyik kifejező eszköze, az eszme egyenes hordozója, a drámai mű irodalmi stílusa pedig az eszmeiség kifejezője lett. Ez azt jelenti röviden, hogy a forradalmi színház el nem avult lehetőségei életre hívták a forradalmi drámairodalom el nem avult kötelességeit. Amit az uj színháztól elvártunk, azt tűztük ki célul az uj dráma elé. Felépítettük a kulturális forradalom folyamatában a színházat, követeljük a drámát, meg- 96 -