Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

rendeljük, sürgetjük, hogy elfoglalja nem kis helyét a társadalom szocialista átalakulásának folyamatában. Mert legpregnánsabb eszmei, társadalmi szerepe a legnyilvánvalóbb és még valami: egyedül körülötte - ha méltányosan megengedjük, ha nem konkretizáljuk és analizáljuk - indulhat meg az uj tipusu szinház kikristályosodásának láncreakciója (mint a történelem folyamán nem egyszer)• Az egyik oldalon tebát: a dráma társadalmi befolyásának nagyfokú megnövekedése, a másikon: szkepszis és hitetlenség abban, ami minden társadalmi befolyás feltétele, hogy ti. képes a megismerésre és a megismertetésre. Egyik oldalon a szinház őszinte, forró, de müvészietlen koncepciója, a drámairás sematizmusa és didaktizmusa, másikon a következmény: fegyverletétel az igazi művészi feladatok, az ember átnevelése, a kommunista jellemért és erkölcsért folytatandó hosszú küzdelem előtt. Erre gondoltam, amikor paradoxnak neveztem a helyzetet.

2

Ma már tudjuk, mi volt a fejlődés csúcsa: az az időszak, amikor a tézistől való félelem hihetetlen gyorsasággal közeledett a megismeréstől, a filozófiai általánositásoktól, egyáltalán az eszmei mondanivalótól való félelem felé, a banális bonyodalmaktól való félelem pedig a mai élet ábrázolásától, a "valóságos események", a társadalom valamely rétegének bemutatásától való félelem felé. A polgári kritika a tételesség elleni harc zászlaja,alatt az egész világon támadja a szocialista drámairás eszmeiségét és a társadalomra kiterjedő ábrázolásmódját. De a szocialista szinibirálat is nemegyszer előnyben részesiti az ügyesen megirt, de semmi komoly ügy érdekében nem küzdő darabokat olyanokkal szemben, amelyek a nagy eszmékért vivott harc közben hibákat követnek el. Ez a folyamat valahonnan el kellett, hogy induljon. Egy félreértéssel kezdődött.- 97 -