Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

Bár olyan témáról, olyan eseményről van szó, amelyben a bősnek nem kell életét áldoznia az igazáért - a kommunizmus békés építése pedig ilyen témával szolgálhat -, akkor is a hős léte vagy nem léte színvonalára kell olyan erkölcsi kérdéseket felemelni, melyek ma és tudatosan až egész társadalom létét vagy nem létét jelentik. Ha érzi a néző a konfliktusnak ezt a nagyfokú hatásosságát és általánosságát, akkor - és csak akkor - kész azonosulni a hőssel és a társadalmi eszményért folytatott harcával.

Ma, a békéért és a kommunizmusért vívott harc időszakában ilyen eszmény - a lét vagy a nem lét kérdése - az ember kommunista jelleme, kommunista erkölcse, tisztasága.

A hiba, amit a meglehetősen közönyös és hősökben nem éppen gazdag elmúlt időszak drámaírói elkövettek, nem abban van, hogy nem akartak volna ezért az eszményért harcolni, hanem abban, hogy teljesen figyelmen kivül hagyták vajon azonosul-e a néző az eszmével, amit a darab megtestesít, lelkesíti, felgyujtja-e, nincs-e csapda a szinpad követelményei - altalános érvényüség, a problémák súlyossága - és a nézőtér közönye között, mellyel a lenni vagy nem lenni kérdése iránt viseltetik.

Az idillikus, rózsaszínű ábrázolás végeredményben nem volt más, mint rendszeres tagadása annak, hogy a közönség éppolyan komolyan akarja venni a színpadi problémákat, mint a drámairó. De nem vehette komolyan, éspedig több okból, elsősorban azért, mert az értéknormákat, melyeket a szinpad abszolútnak tüntetett fel és alapvető, egzisztenciális normáknak tekintett - pl. becsületesség, elvtársi viszony stb. -, a néző langyosan fogadta, mert sa.iát tapasztalatából tudta, hogy a valóságban ezeknek messze nincs még ekkora súlya. A szinpad és a nézőtér között eltartott egy ideig annak bizonygatása, hogy igenis a lét vagy nem lét kérdéséről van szó, de aztán a konfliktusnélküliség (és persze a szerény mesterségbeli tudás) légkörében mindaz- 82 -