Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

véső ragyogta be. A másikat, melynek hőse a honvédő, a fasizmus ellen harcoló katona, Sztálingrád tüzei világították meg. Nálunk is megszületett, logikusan és szervesen I945 mágusának drámairodalma: hősei alkalmasak voltak a katarzisra, ha nem is élhették át (és ebben különböznek a szintetikus pozitiv hőstől, amelyik csak happy endre volt alkalmas). Ezek voltak az első kísérletek az igazi hős ábrázolására, lelkesíteni tudtak mindazokért az eszmékért, melyekért ők maguk életüket áldozták.

A békés építést ábrázoló dráma is önkéntelenül az élet legdramatikusabb területei felé fordul: a munka hősiességét, az orvosok, vagy mondjuk a rendőrség tevékenységét ábrázolja. Mert a dráma igazsága és színvonala függ a pozitiv és negativ erők legextrémebb és legnyersebb ábrázolásától. A dráma biráló jellege sokkal erősebb bármely más műfajénál. Az anyagok közötti eligazodás is, melyet eléggé pontatlanul "általánosan emberi"-nek neveztünk el, sokkal tagoltabban és tudatosabban jelentkezik, miközben persze azon fáradozunk, hogy a polgári dráma általános-emberi témáit megmentsük. De hisz csak a szocialista dráma és esztétika tudta észrevenni azokban az általános-emberi értékeket, mert az absztrakt és relativ szabadsággal szemben valódi szabadsággal, a konvenciók helyett a férfi és nő igazi kapcsolatával, a munka valódi problémavilágával stb. közelíthette meg azokat. Születik is egész sor figyelemre méltó darab ebben a szellemben - de az "uj, nagy hős", ahogy az újságok nevezik, csak feltevés,elérhetetlen vágyálom marad. Vajon mi az oka ennek és mik a kilátások a közeljövőre?

9

Ebben az Írásban elég gyakran és talán első látásra túlságosan bőkezűen használtunk olyan jelzőket, mint nagy hős, nagy dráma, nagy konfliktus, vagy valódi dráma, valódi drámai anyag. Felróhatna valaki az erős egyoldalúságot- 79 -