Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

törődtünk vele. Amikor tehát a drámai hőst behelyettesítettük a pozitív hőssel, a drámát epikával, életképekkel, gyakran riportokkal pótoltak.

(A szinház epizálásán természetesen nem azt értjük, amit Brecht epikus szinházprogramja és -elmélete jelent. Az epizálás a tiszta drámai emóció elsekélyesitése, elpusztítása. Viszont kétségtelen, hogy a brechtieskedés. tehát az epigonok állandó Brechtre hivatkozása - Brecht utánozhatatlan és megismételhetetlen, akárcsak Majakovszkij, mert művészi mondanivalójukkal nemcsak az első, de az utolsó szót is kimondták -, akik arra törekednek, hogy lehetőleg a brechti engedményekből húzzanak hasznot, nem pedig vívmányaiból. akik nem látják Brecht hatalmas drámaépitményét, az ő képességükkel csak hidakat tudnak építeni, melyekkel saját tehetségtelenségüket akarják "áthidalni" - mindez oly szorosan összefonódik a hős eltűnésével, eljelentéktelenedésével, mint a villám a mennydörgéssel.)

Rómeó és Julia a legkevésbé tipikus módon szerettek egymásba. Karenina Anna szenvedélye Vronszkij iránt objektive és szubjektive abszurd kivétel. Rikitóan nem tipikus házasság volt a reakciós Jarovoj és a forradalmár Ljuba kapcsolata.^* Az sem jellemző a mi életünkre, hogy a legkiválóbb, kitüntetett bányászok a jól végzett munka után olyan gondolatokat vessenek fel, melyek méltatlanok ehhez a hősiességhez. A dráma alapvető jellemvonásai közé tartozik azonban az, hogy a művészi hatást nem kristálytiszta arcképek festésével, a soron következő események tudósításával éri el, hanem azzal, hogy a drámai eseményeket a sarkalatos pontokon, a mennyiségnek minőségbe való átcsapása pillanatában ragadja meg, vagy amikor egyfajta minőség másfajtává alakul át, továbbá az, hogy a tipikus érzetét nem annak ismételgetésével vagy reprodukálásával éri el, hanem például úgy, hogy megzavarja azt a drámai konfliktussal és - kezdve az alapszituációtól - ily módon "különlegesiti" (Brecht: elidegeníti) és fokozza.- 67 -