Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

vére. A azintetikus pozitiv hős ma az igazi drámai hős legádázabb ellensége, megakadályozza és elódázza genezisét: a pillanat apró szükségleteit testesíti meg a kor eszméi helyett.

Az igazi társadalmi szükségesség nem tart igényt a rokonszenves pozitiv alakokra, melyek gazdagon eleget tesznek az időszak szempontjainak, hanem a tetterős, nagyszabású drámai hős rehabilitálását követeli.

Mielőtt még megpróbálnánk továbbjutni fejtegetésünkben, nem feledkezhetünk meg három fontos dologról: a tipizálás néhány elismert módszeréről, a drámai alak sajátos kifejező eszközéről: a nyelvéről és a dráma tárgyáról, mely a hős létfenntartó közege és raison ďêtre-ja.

6

Az a hős, akinek jövője minden oldalról be van biztosítva, akit minden oldalról gondosan "leellenőriztünk", az aktuális tendenciák minden sajátos arculatát nélkülözi, mindenre "hiánytalanul alkalmas" hős, csak éppen a konfliktusra nem, vagyis - ahogy elneveztük - sematikus hős, ugyanis más egyéb mellett a nyilt és egyenes vonalú tipizálás igénye produkálta, mint mindenfajta tipizálást, mely független az alak vagy jelenség egyéni jellemvonásaitól és mindattól, ami egyszeri jellegét, meg nem ismételhetőségét bizonyítaná, sőt minden ilyen törekvésnek ellensége: nem alkot vele dialektikus egységet.

Azt mondottuk, hogy a tipikus vonásokat minduntalan ellenőrző időszakban, amely nem korlátozódik csak a szempontok mennyiségére, de gyakran azok kötetlen improvizációjára sem, jelentős mértékben korlátozva volt még dramaturgiai haszna is, teljesen háttérbe szorult az iró egyénisége, sajátoB kézjegye, az alkotói fantázia jellegzetes teremtő ereje, a személyiség, és - tekintettel az irói fantázia legsajátosabb alkatára - a drámai anyag bizonyos kivéte-65 -