Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

hogy egyszerűen lehetetlen agy megirni egy szinpadi alakot, hogy közben az iró szeme előtt egy szempont lebegjen: mi mindennek kell benne lenni a jellemében. A jellemalkotás egyetlen lehetséges módja, ha arra figyelünk, mivel rendelkezik a drámai alak, mit nem nélkülözhet és mi ennek a következménye.

Egy drámai alak nem attól lesz tipikus, hogy amikor gyári munkára toboroznak, akkor elhagyja a falut és felmegy a városba, amikor meg mezőgazdasági munkára szólítanak, akkor visszatér a falujába, de attól sem, hogy az első felvonás második jelenetében bemutatja az "emberekhez való viszonyát", a második felvonás első jelenetében pedig bizonyságot tesz hazaszeretetéről és internacionalizmusáról, vagy - nem annyira az alkotás, inkább a viták egyik korszakában - az erény csimborasszója bűnt, vagy inkább csak baklövést követ el a belső ellentmondás és a drámai igazság érdekében. Tipikus és igaz azért lesz csak, mert tetteivel, melyek jelleméből következnek, beleszól az élet megszokott rendjébe - a haladás érdekében -, tipikus továbbá a jövő társadalmához való állampolgári viszonyában, forradalmi aktivitásában, világot formáló adottságaival.

Az u.i tipusu drámai hőshöz nem a pozitiv hősön át vezet az ut. helyesebben nem mindazon át, amit ezen a meghatározáson általában értettünk.

Jól ismert pozitiv hősünk a valódi drámai hőssel nagyobb, elementárisabb ellentétben áll, mint a határozottan és jellegzetesen megrajzolt, sajátos drámai aktivitással felvértezett negativ figurákkal.

Pozitiv hős lehet valakiből akkor, ha megszűnik negativ lenni, ha megfelel a követelményeknek, amit a pozitiv hőssel szemben támasztottunk. Ahhoz viszont, hogy valaki drámai hős legyen, teljesen közömbös - a mérlegelés szempontjából -, hogy eredetileg pozitiv. vagy negativ tinus-e.- 63 -