Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A hős rehabilitálása
minden a pozitív hősben, amit ,iellemvonásainak tartaimádnia kell. A pozitív hős tehát ezekben a vitákban született, úgy, hogy tipikus adottságait a legkülönfélébb szemszögekből vizsgálva kiegészítették, amitől aztán olyan tendenciák, célkitűzések, tulajdonságok egyenes és felelősségteljes hordozója lett, amik megfeleltek a nap aktuális programjának. A "tipikus” keresése annak ellenőrzésévé vált, képese a dráma a kor valamennyi kritériumát teljesíteni, tipikus jellemet alkotni azt jelentette; megfelelni a pillanat valamennyi követelésének.A kor követelményeiről ugyanakkor megfeledkeztek. Ha lehetséges volt, hogy egy széleskörű vita Mnacko * darabjában azt kifogásolta, miért nem jelennek meg benne a tömegszervezetek képviselői, vagy a legnagyobb komolysággal azért tartotta jobbnak Gajdos2^* darabját Egriénél,-50* mert az a termelőszövetkezet fejlettebb típusát ábrázolja, ha lehetséges volt, hogy e sorok Írójától nem is olyan régen azt kívánták, hogy a kolonializmus ellen írott vígjátékában, mely egy imperialista nagykövetségen játszódik, jelenjen meg a "pozitiv ellenpólus", a nemzeti felszabadito mozgalom képviselője,^ * mindez egyetlen következménnyel járhatott csak: pozitiv hősök születtek, akiknek az égvilágon mindenük volt, csak éppen jellemük, no meg drámai hitelük nem, akiket megfosztottak minden izüktől és sajátosságuktól, az iró-apa szavát elnyomták az "észrevételező" keresztapák hozzászólásai, s a hős sorsát színrelépése első pillanatában ki lehetett számítani algebrai képletekkel, jövőjéért a nézőnek nem kellett aggódnia és ezért nem is volt kiváncsi az életére. A fárasztó vitákat egyre az a meggyőződés vezette, hogy lépésről lépésre közeledünk az uj tipusu drámahős felé, valójában azonban egyenesen és biztosan mindjobban eltávolodtunk tőle. Bebizonyosodott - sajnos csak elég későn -,- 62 -
