Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

nyeit feldolgozó müvek, ebben még egy -tényező látszik döntő szerepet: a személyi kultusz befolyása, ami éppen a pozitív típusok átformálásában jelentkezett legerősebben. Megteremtette a hős újfajta konvencióját, méghozzá a maga egyoldalú, lényegében drámaiatlan, retorikus módján. Mihelyt ezt az egyoldalúságot legyőzi az elmélyülés, közeledik az emberi mélység és egyszerűség, a humor és a konkrét fiziognómia felé, megszületik a dráma, mint pl. Pagogyin Trilógiájának első két része.

Helytelen lenne általánosítani és tudom, hogy hiányos annak kommentálása, ami fontosságát és nagyságát tekintve részletesebb és pontosabb elemzést érdemelne, mégis pontosan megfigyelhető a folyamat, különösen később, a konfliktusnélküliség korszakának határesetein, ahogy a drámai hős fokozatosan átváltozik pozitiv hőssé. Ennek a nagyon gyakran inflációs jellegű jelenségnek az elemzése az egyetlen helyes ut drámairásuhk helyzetének és a drámai hős kérdésének vizsgálatánál.

5

A pozitiv hős, amely nemcsak a dráma pótolhatatlan központi tényezője volt, de a szocialista realizmus egyik alapvető problémáját jelentette, kivételes és kétségkívül nemes küldetéssel jött: ő testesítette meg a műben a haladó erőt és a legjobb tulajdonságokkal volt felruházva, az uj embertípus képmásának kellett lennie, melyet a szocializmus felé haladó társadalom teremtett, tömegformáló perspektívát és magasabb erkölcsi normát volt hivatva kifejezni. Bár a róla folytatott viták a lehető legkevésbé sem juttatták érvényre valóságos művészi és társadalmi jelentőségét (a pozitiv hős a társadalmi ideált mutatja be, amit el kell érnünk, vagy azt az állapotot, ahova már eljutottunk? tehát: a jövő kommunista emberét ábrázolja, vagy a máét, amilyenek most vagyunk? milyen legyen a kapcsolat a pozitiv hős nyilvános szereplése és magánélete- 59 -