Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

Mindenekfelett jellemző - és ezt nem Visnyevszkij, hanem Afinogenov •" fejlődése bizonyltja -, hogy minél gazdagabb sajátos karakterrel rendelkeznek ezek az alakok, minél polifonikusabban fejeződik ki bennük a forradalom gondolata egyéni jellemvonásukon és bonyolult lelkivilágukon keresztül, annál jobban teljesedik ki a tények és a történelem anyagából a nagy formátumú dráma, annál erőteljesebb és egyedülállóbb a konfliktus, annál mélyebb a mü igazsága. Éppen az a meg nem ismételhető konfliktus - a kor nagy összeütközéseinek visszatükröződése - tör utat művészi módon a forradalmi gondolatnak, sokkal szuggesztivebben és nagyobb átütő erővel, mint a freskó és az anonim tömeghős ténymegállapitó terjedelmessége és állandósága.A hős aktivitása a forradalom irányában, szellemében annál nagyobb és meggyőzőbb, minél izgalmasabb, meginditóbb, konkrétabb az emberi arculata.

Aztán a forradalomból és a harcokból történelem lett, a forradalmi drámák is bizonyos értelemben történelmi drámákká váltak, bár sohasem veszítették el az időszerűség erejét és a nagy példa politikai aktualitását. A "puskás ember"-ből "kalapácsos ember" vagy traktoros lett, az a szenvedély, hogy a mai életet ábrázolják, uj feladat elé állította az alkotókat: a békés épitést kellett megjeleníteni.

A forradalmiság tehát a termelő munkában ölt újra testet. Az uj korszak hőse a műalkotásokban már nem a fehérgárdisták vagy az intervenciósok ellen harcol, hanem a szocializmusért vagy a kommunizmusért, az emberek, az emberiség boldogulásáért. Minőségileg módosul a helyzet: a drámai hőst nem fenyegeti többé a pusztulás veszélye.Visnyevszkij például kijelenti, hogy az emberiség alapvető témája - a "munka" válik a dráma fő témájává.

Igaz, hogy az első ötéves tervek kezdeti szakaszában az igen nehéz körülmények között végzett munka valóban harcot- 57 -