Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

drámához, a hősiesség rendszerint üres pózzá merevedik, ha valamiféle békésebb alternatívával próbáljuk az élethalálharcot helyettesíteni. (Ennek egyes képletes magyarázataihoz még visszatérek.)

Sem az életben, sem a valóságban nem létezik tehát igazi hős veszélytelen helyzetben. A drámai hős általában olyan nagy, amilyen nagy a veszély, amekkora a túlerő, amivel szembeszáll belső erejével, emberi vonásaival, gazdag jellemével. A szocialista dráma hőse a veszélybe került kommunista, konfliktusa pedig a veszélybe került kommunizmus.

Ezért nagy dráma témája kizárólag olyan társadalmi helyzet lehet, amelyben maradéktalanul kibontakozik a "lenni vagy nem lenni" dilemmája. A nagy gyár kollektívájáról, mely harcol a terv teljesítéséért vagy túlteljesítéséért, Írhatunk kitűnő mai darabot, számos kiváló, szeretetre és csodálatra méltó jellemet vonultatva fel. A megtizedelt egységről, mely valamikor régen, valamelyik távoli frontszakaszon a forradalom győzelméért harcolt, nagy drámát Írhatunk, nagy hősökkel.

3

ügy tűnhetne — magunk is gyakran hangoztatjuk -, hogy a drámai hős kérdése sokkal egyszerűbb, ha történelmi drámáról van szó, mely régebbi korszakokból vagy pl. a kapitalizmusból meriti témáját. A művészi konfliktus itt az alapvető osztályellentéteket tükrözi vissza, a hős szemben áll az uralkodóosztállyal, összeütközésbe kerül annak erköleseivel, hatalmával.Ha például Ionesco * vagy Genet * alakjai kapitulálnak a világ szennye és abszurd volta előtt, mely szülte őket és teljes súlyával rájuk nehezedik, vagy Osborne1^* és Williams1^* alakjait hatalmába keriti a leküzdhetetlen szomorúság és rezignáció, a tehetetlen, tomboló düh, mely sorsuk kiúttalanságából és osz- 51 -