Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

arról a hősről, akinek meg kellene születni, mint arról, akit már ábrázoltunk drámáinkban). ûe ha a másik oldalon ez a hős valamilyen okból nem jelenik meg a mai drámában, lehetetlen ezt egyesegyedül az iró hibájául felróni,képességeinek elégtelenségével, eszmei felkészületlenségével, hiányos életismeretével vagy alkotói érdektelenséggel magyarázni kell, hogy legyen egy objektiv tényező, mely a hős-egyéniség helyett szintetikus pozitív hőst állitott elő, mely a hősi pátosz hiányát a régi tipusu pátosz iránti dogmatikus és véget nem érő idioszinkráziával motiválja, mely a korunk nagy hőse fogalomból neurotikus fantomot csinált: nagyon jól tudjuk, milyennek kell lennie annak ami nem is létezik.

Figyeljünk meg például egy jellegzetes, egyenesen szignalizáló szimptómát: minden valóban mai témájú darabunk fel" "5

tétlenül a vígjáték felé orientálódik, a Karhantól * Stehlík-^ * örökké eleven komédiáin át (Keleti hid) Blažek^* és Brezovský^* bohózataiig mind erős komikus akcéntussal néznek korunkra, világunkra, szatirikuson vagy legalábbis mosolyogva. Az életanyagot - fogalmazzuk meg kissé leegyszerüsitve - felülről vizsgálják, tehát nem hősi szemszögből, ironikus vagy humoros távlatból. így a pozitív ideál hiánya vagy relativ gyengesége, ezzel együtt a központi konfliktus gyengülése a dolgok megoldását és a megoldás komolyságát, az iró közvetlen felelősségét is elhalványítja akkor is, ha a téma és feldolgozása egyébként nagyon merész és becsületes. De más darabok is, mint például a Hajnali kakasszó.6* programszerűen eltávolodnak a valódi hős iránti kötelezettségtől.

De mihelyt ugyanezek a drámaírók jellegzetesen hősi típusok, nagy formátumú, történelmi jelentőségű alakok felé fordulnak, pl. Stehlik a Gyilkos veremben.^* Králik a Bíborában,8* Jariš az Esküben. vagy Drda10, májusi freskójában bár felette aktuális anyagot dolgoznak fel, de szükebb értelemben véve mégsem aktuális témát, tehát nem- 46