Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

szileg érett és társadalmilag aktiv előadás anyagául. Valóságunk leegyszerüsitése döntő szerepet játszott és áthatóan jelentkezett e müvek ideológiai és művészi tervezetében, mégis mai fenntartásunk elsősorban a hősök ábrázolására vonatkozik: nem csak korunk hősének nem érezzük - vagyis a mai élet előkészítőjének -, de a legjobb akarat mellett sem láthatjuk benne annak a kornak vezéralakját sem, amelyben keletkezett, csupán valamiféle helyettesét, mint a mesebeli három kivánság egyikét, hivatalos óhajunk megtestesitőjét, legjobb esetben,mint a drámáról és a dramaturgiáról vallott egykori véleményünk absztrakcióját, melyről nagyon hamar bebizonyosodott, hogy tarthatatlan és sematikus.

Kevés szinház dramaturgiája választana szivesen ma azok közül a darabok közül, melyeket annak idején egybehangzóan határkőnek tekintettünk az eredeti müvek alkotása terén megtett utón (első drámák az ipari termelésről, a falu kollektivizálásáról, az uj értelmiségről). Elméleti szakembereink és szihháztörténészeink is kifogynának a dicsérő szavakból, ha ma újra elővennék és elolvasnák.

Ha azt látjuk, hogy minden művészileg valóban életteli, aktuális társadalmi drámának az lesz a sorsa, hogy fokozatosan bizonyos értelemben vett történelmi játékká váljon, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy e drámák hősei alighanem akkor sem álltak koruk élvonalában, hogy konfliktusuk akkor sem volt a korszak központi konfliktusa, hanem csak annak szinpadi parafrázisa, nem a szocializmus harcosairól volt szó, csak dramatis personaeról, akikre kiosztottuk ezeket a szerepeket és elmésen vagy kevésbé elmésen felszereltük őket.

Ha megfigyeljük ugyanis, hogy az utóbbi évekből származó müvekben hol jelentek meg valódi hősök vagy legalább kísérletek erre vonatkozóan, s egyúttal azt is figyelembe vesszük, hogy a közelmúltban keletkezett darabok közül me- 44 -