Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

S eközben önkéntelenül is az uj téma, uj konfliktus és uj hős követelményének, dialektikus egységéből indulunk ki. Elméletben világos előttünk, hogy az ujj anyag szélességével, belső nyomásával, újszerű faktográfiájának expanzivitásával uj művészi formát is kiván, s bár egyelőre erről van a lehető leghalványabb elképzelésűnk, egy véleményen vagyunk abban, hogy elméletben elutasítjuk a régi, konvencionális formát, mely nem ér fel az uj konfliktushoz. Az is világos előttünk, hogy uj konfliktus csak az uj tipusu hős eszmeformáló aktivitásából születhet, hogy az uj tartalmat csak a hős egisztenciális, történelmi küzdelme töltheti meg. Azt is tudjuk, hogy a dráma általános formátuma, mint minden műalkotás formátuma, függ a hős emberi, etikai arányaitól és cselekedeteinek általános társadalmi hatósugarától.

Nem egy dolog világos tehát előttünk. Igényeinket komplex módon és kategorikusan fejezzük ki, s eszünkbe sem jut kételkedni abban, hogy e feltevések egységesek. Nincsenek-e vajon egyes pontjai ellentétben, antidialektikus ellentétben egymással, nem különböznek-e egymástól, nem összeférhetetlenek-e, vagy mondjuk, nem tételezünk-e fel elméletben olyasmit, amit a gyakorlat nem képes, legalábbis ebben a pillanatban és ebben a formában megvalósítani.

Tizenhat éves figyelemösszpontositás és az uj tipusu drámáért folytatott, többé-kevésbé összefüggő harc van már mögöttünk, melyben vérveszteséget is szenvedtünk, de meg is hódítottunk egyes területeket és hidakat is építettünk. Dramaturgiánk a felszabadulás óta jó néhány értékes tapasztalattal gazdagodott. Egyesekkel, úgy érzem - és éppen az alapvető kulcskérdésekkel - krónikus hipotéziseink éles, meglepő ellentétben állnak. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt azokat, melyek közvetlenül az uj tipusu hőst, egész problémakörünk kiindulópontját érintik.

A felszabadulás óta irt drámák vaskos kéziratkötegéből, jól tudjuk, csak maroknyi töredék szolgálhat ma is müvé- 43 -i

i