Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

olyasmit kívánjanak a művészettől, amit első látásra jó és hasznos lenne teljesíteni, hanem mindenekelőtt azt, amit teljesíteni kötelessége és amit az adott fejlődési szakaszban teljesíteni képes, meglévő eszközeinek birtokában.

ügy veszem észre, hogy a közelmúltban lezajlott viták észrevétlenül hátat fordítanak - ha nem is minden vitázó szellem nélkül - a tényeknek, s a látható eredmények, amelyek belőlük születnek, valahogy nem illenek e feltevések sürgető tónusához. Szubjektive kérjük, hogy valahogy megváltozzon ahelyett, hogy a valóságból fakadó tűzzel és elhivatottsággal követelnénk. Drámaelméletünk ezen a ponton érezhetően édeskés, tárcaszerü, de ami még rosszabb: idealista hangsúlyt kap.

Miről is van szó?

1

A társadalom igénye, melyet tolmácsolunk és drámairodalmunk elé állítunk, az utóbbi években éppoly sürgető, mint amilyen konkrét: azt akarjuk, hogy a dráma feltétlenül és támadólag, pozitíve és alkotóan, kritikusan és elemző módon mai életünkkel foglalkozzon, hogy megragadja és művészileg körvonalazottan ábrázolja a történelmi változásokat, melyeknek aktiv részecskéi a mi hétköznapjaink. Azt akarjuk továbbá, hogy korunk központi erkölcsi konfliktusaira összpontosítsa a figyelmet, hogy élő és igaz alakokban keljen életre, hogy minden egyes alkotással egy csatát nyerjünk a korszak karakteréért és az alkotók karakteréért. Röviden azt akarjuk, hogy jó színdarabok mellett korunk nagy drámái is megszülessenek - mint ahogy minden korszaknak előttünk, az uj társadalmi osztály fellépésekor, hatalomra jutásakor és fénykorában megvoltak a nagy drámai,alkotásai -, korunkhoz és közönségünkhöz méltó szocialista drámát akarunk.- 42 -