Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A hős rehabilitálása
A hős rehabilitálása Feltartóztathatatlan centripetális erővel, mely inkább magának az igazságnak sajátja, mint igazságot kutató lázas tudományos tevékenységünknek, közelednek legutóbbi vitáink a probléma magjához: a személyiséghez, a hős arculatához és a konfliktushoz, amelybe a hős bekapcsolódik, melyet teremt. Ha bizonyos távlatból szemlélhetjük szinházi és dramaturgiai gondolkodásunknak ezt a fejlődési szakaszát, azonnal észre kell vennünk, hogy ebben az időben és erről a témáról alkotott valamennyi elméleti következtetésünk kivétel nélkül nagyon hasonlit az absztrakt feltevéshez, a kor követeléséhez, amit a teoretikusok a praktikusok elé, tehát a kritikusok és publicisták a drámairók elé állítanak. Bátran és egyetértve támaszkodnak álmainkra és vágyónkra a konkrét művészi anyag helyett, mely képes alávetni magát az elemzésnek. Tehát legjobb esetben is inkább a társadalmi igény aktuális interpretálásáról van szó, pontosabban annak fáradhatatlan és erőszakos sürgetéséről, mint a tárgyilagos analízisről, mely a tudományos kutatás módszere. Kétségtelenül a kritikusok legfontosabb feladata, hogy a társadalmi - helyzetet megelőzve a holnap követeléseit a mai művészek elé terjesszék, annál inkább, mivel ezirányu tevékenységünk - a mai szinpadi karakterek kialakítása közben - szemmel láthatóan és káros hatást eredményezve lemaradt. De a marxisták hozzászoktak már ahhoz, hogy a tények elemzéséből induljanak ki, megismerjék és megértsék dialektikus kölcsönhatásukat és ennek alapján következtetéseket vonjanak le: az esztétikában pl. azt, hogy ne csak- 41 -I
