Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

méleti részével, ha egyáltalán foglalkozik. Közeledik az idő, amikor minden miivésznek (és a drámairónak elsősorban) művészete képzett teoretikusává is kell válnia.

Lîiért elsősorban a drámairó? Mert a dráma a legszigorúbb, legzártabb, legsajátosabb törvényszerűségekkel szabályozott műfaj az irásmüvészet valamennyi területe között, s legkevésbé alkalmas a szabályok megsértésére. És még valamiért: mert a dráma egyszer szinpadra kerül, tehát következetesen magában kell foglalnia az összes előfeltételeket, hogy a szinház bonyolult belső törvényeinek, a szinpadi tér és idő szabályainak, valamint a szinház és az általa felölelt többi művészet viszonyából eredő szabályoknak megfeleljen, vagyis, hogy előadásra alkalmas legyen.

A dráma integrálása, a szerkezeti és gondolati hegemónia elkerülhetetlen reneszánsza az alkotó munkában azt fogja jelenteni, hogy lejárt a "tehetséges bohémek", az ösztönös művészek, Őstehetségek ideje. Hiszem, hogy a jövőben korszerű, tehát társadalmi lag aktiv, művészi, eredeti gondolatokat hordozó és kifejező műalkotás csak akkor születhet, ha az alkotói munka közben túlsúlyba kerül az alkotó intellektusa: ha lelkesíteni akar vagy felrázni, vagy tekintélyes, tiszta emberi érzelmeket művészi fokon kifejezni, feltétlenül szükséges, hogy a megjelenítési forma világos és határozott eszmei alapból induljon ki, tehát,hogy a gondolat legyen a művészi szándék horgonya és hordozható rakétája.

Ehhez azonban a hangszer tökéletes ismerete szükséges. Ismerni kell a drámairás eddigi útjait és további perspektíváit, magas, már-már tudományos szinten uralkodni a formai megoldások egész skáláján. Hiszem, a pártos, tehát eszmét kifejező művészet felvilágosult, eruditiv alkotót kiván,.mint ahogy a szocializmus is rendkívül képzett alkotókat kiván a szellemi és termelő munka valamennyi területén. A "naiv", ösztönös, ügyesen rögtönző ezermesterek- 35 -i

i