Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

val találkozunk, mely teljes fénnyel megvilágítva, szuggesztiven, magas fokú művészi intenzitással és kellő indulattal bontakozik ki előttünk, ne tekintsük azt a valóság eltorzításának, mert ez a nagyszabású konfliktusnak a dráma eszmei erejének, pártosságának, az örökké megújuló folyamatok ábrázolásának alapfeltétele. A nyers, drámai teljességében megragadott társadalmi és erkölcsi rosszal szemben kell állnia a mindenütt jelenvaló kommunizmus perspektíváinak, s nem mint kiegészítés, hanem mint fő irányvonal, mint állandó, magas hőfokú eszme, mint program.

A szocialista társadalom tehát nem a dráma hanyatlását, hanem éppen ellenkezőleg: elmélyülését jelenti. És a tematikai elmélyülés, úgy érzem, dialektikus kölcsönhatásban áll a drámai konfliktus integrálásával: előbbi a dráma gondolati karakterét erősiti, mig az utóbbi - a művészi architektúra és a konfliktus sajátos poétikai ereje - az elmélyülés egyedül lehetséges fegyvere.

x

X X

Mindez természetesen - a gondolati kísérletezés, a konfliktus integrálása, a szociális elmélyités - nagy hatással lesz az alkotás számos területére, különösen a drámairás alkotói folyamatára és a drámai mü színpadi megformálására a színházi előadás művészi komplexusában.

Bármilyen gondolati integrálás elképzelhetetlen a szerkezet, a személyes alkotói diszciplína és tudatosság megszilárdítása nélkül, más szóval - a dialektikus törvényszerűségek rohamos, határozott felelevenítése és teljes rehabilitása, a gondolat és a forma, a szó és a színpadi cselekvés kölcsönhatásának gazdag egyesítése nélkül.

Hiszem, megszűnik egyéni hajlam és érdeklődés kérdése lenni az, milyen mértékben foglalkozzon az alkotó a műfaj el- 34 -