Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

lentétek, szintén találhatunk olyan anyagot, amelyik a

dráma szempontjából mély, antagonisztikas ellentéteket

jelenthet. És a szocialista társadalom nem hogy nem jelenti a dráma hanyatlását, hanem a társadalom igényessége és a korszerű témák egyenesen kikényszeritik minőségi továbbfejlődését.

Amikor azt mondtam, hogy a drámai konfliktus végső fokon a társadalomban rejlő alapvető konfliktusok bonyolult visszatükröződése, nem azt akartam mondani, hogy színpadi reprodukciója, élő képmása. Az olyan darabok, melyeknek fő témái a szociális mozgalmak, felkelések, forradalmi események, tehát az osztályharc egyes összecsapásai, s amelyek az osztályharcot, mint központi drámai konfliktust ábrázolják. igen gyakran határozott külső jegyeket is felmutatnak: az osztályfront és a drámai konfliktus vonala világosan két társadalmi tábor, a színpadi személyek két csoportja, haladó és reakciós történelmi-társadalmi törekvések jellegzetes képviselői között, vagyis a pozitív és negativ alakok között húzódik. Ilyen drámák az osztálynélküli társadalomban természetesen nem keletkezhetnek.

De mint tudjuk, a tegnap sohasem szűnik meg találkozni a holnappal, igy az osztálynélküli társadalomban sem. A korszerű, legmagasabb rendű normális elv, a kommunista erkölcs szempontjából a régi "történelem előtti" ember elveivel és tulajdonságaival, jellemével és az ebből eredő tettekkel együtt rendkivül rosszá, ellenséges társadalmi jelenséggé, a drámában a kommunista eszmény megrögzött antagonisztikus ellentétévé válhat.

Az osztályfront és a fő konfliktus vonala itt már nem az embereknek a forradalomhoz való ellentétes viszonyai, a szerfelett pozitív és szerfelett negativ erők között vezet, hanem az emberekben, a drámai hősök bense.iében. lelki világában, erkölcsi tudatában. Ha tehát a szocialista drámában a történelmi helyzet, a társadalom legrosszabbjá- 33 -T