Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

a

Ss Vígül eat kérdezhetné:

Az csztálynélküii társadalom aegvalósitása vajon nem dráma pusztulását jelenti-e? Keletkezhet dráma nem antagonisztikus ellentetekből is? Magában foglalja egyáltalán a szocialista társadalom a korszerű dráma tematikai jegyeit?

Tolt idő, mikor az effajta kérdések előtt kapituláltunk, így született "a jó harca a még jobbal” elmélet, mely a konfliktusnélküliséghez és művészi hanyatláshoz, az állóvizek atmoszféráját idéző rózsaszin-szemüvsges darabokhoz vezetett. (Különben ekkor sem feledkeztünk meg arról, hogy a konfliktusmentességet uj tipusu konfliktusnak, a drámaiatlanságot a dráma uj, természetesen magasabb rendű típusának kiáltsuk ki!)

Kern kis dologról van szó: hisz a dráma - mely az élő embert és a társadalmat ábrázolja.s a színpadon az élő ember által elevenedik meg a nézők szeme láttára a dráma, mely végülis közvetlenül a társadalomhoz szól és a társadalom biztosítja számára az egyedüli művészi létalapot - a legkollektivebb, par excellence közösségi művészet. De nem zárhatjuk le a konfliktus problémáját anélkül, hogy ezekre a kérdésekre legalább nagy vonalakban, általánosságban megpróbáltunk volna válaszolni.

Hiszem és vallom, hogy igazi drama valóban nem születhet

nem antagonlsztikus ellentétekből. A drámai anyag nem ü_

takozhat ki akármilyen érdekes félreértés részleges magyarázatából vagy eszmei vita magasröptű kibontásából, hanem csakis mérhetetlen erők összecsapásából, melyek közül a haladónak van igaza függetlenül attól, hogy az adott történelmi helyzetben végül is melyik győz. A dráma szempont,iából ahhoz, hogy valódi konfliktus jöhessen létre, társadalmi és erkölcsi, elementáris, ellentétes hatalmak jelenléte szükséges.

Arról is meg vagyok azonban győződve, hogy az olyan társadalom életében, melyben már nincsenek antoganisztikus el- 32 -