Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A dráma integrálása
Ha naggyá akar lenni a dráma, ki kell fejeznie a kor legmagasabb rendű eszméit. Ha nem ezt teszi, nem lesz nagy és nem lesz dráma sem. A kevésbé kiforrott filozófiák jegyében is született jó vers és jó próza. Jó szocialista drámairó - nem marxista - nem létezik. 7 Azt mondhatná erre valakis ön azt állitja, hogy a nagy dráma mindig a kor alapvető ellentéteinek visszatükröződése, hogy a drámai konfliktus csak a fő társadalmi konfliktusból, tehát az osztályharc konfliktusából táplálkozhat; hogy teljes valójában kell megjeleníteni a társadalomban levő rosszat és szembeállítani vele a legmagasabb rendű jót, a kommunista eszményt. A dráma cselekményének gyökerében újszerűén és természetesen sokrétűen kell követnie és értékelnie a korszaknak az emberekben lejátszódó folyamatait, tehát a tegnap holnappá válásának forradalmi változásait kell tükröznie. Más szóval: a dráma középpontjában nem állhat más, csak az antagonisztikus ellentétekből eredő konfliktus. És hozzátehetné még azt is: A múltban, az osztálytársadalom drámairodalmában ebből a szempontból egyenes, szoros kapcsolat volt az életanyag és a dráma cselekménye között: a dráma fő konfliktusa a kizsákmányolok és kizsákmányoltak örökös ellentéte volt. A legrosszabb: az uralkodóosztály hegemóniája és annak következményei, a legmagasabb rendű erkölcsiség pedig: a forradalom a történelmi távlat, az osztálynélküli társadalom, a szocializmus megvalósitása. Az osztálytársadalom mozzanatai tehát kínálták a drámai megformálást, mivel a korszakon belül megoldhatatlanságra, a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásainak tragikumára épültek.- 31 -
