Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

legmegfelelőbb, csupán egyik megjelenési és létezési forma a számára*

Ebben az esetben szó sincs gondolati experimentumról, eszmei harcról, ellenkezőleg kompromisszumról. A kompromiszszum .jellegét tekintve nem drámai, hanem drámaellenes.

A drámai konfliktus érdekében folytatott gondolati harcon a kor központi létkérdéseinek kifejezésére irányuló erőfeszítést értem, melynek célja lemezteleníteni, művészileg feltárni és kikutatni fő mozgató erőit, egyértelműen és igazan megjeleníteni, kielemezni és izzó anyagán, feltartóztathatatlan társadalmi következményein áthevitve, forradalmi menetben hatalmassá növelni az ember életében. Minél inkább eltávolodik a gondolat ettől az izzó filozófiai és történelmi magtól, annál kevésbé lehet a drámai konfliktus motorja; minél közelebb kerül a gondolat a társadalom és a kor alapigazságaihoz, minél sürgetőbb azok megvalósítása, annál alkalmasabb a drámai konfliktus előidézésére.

Ez egyébként fényt dérit arra is, hogy a nagy drámák miért keletkeztek mindenkor a haladó gondolatok kifejezni akarásából, s hogy miért kell ma a valóság drámai megfigyelését azok dialektikus materialista, marxista értékelésével öszszekapcsolni.

Ha tehát azt mondtam, hogy a dráma csak a legjobbnak és legrosszabbnak összeütközéséből keletkezhet, amivel a társadalom az .adott történelmi helyzetben rendelkezik, ezen az alkotó merészségét és képességét értettem, mellyel látni és láttatni tudja a legrosszabbat és össze tud ütközni vele a legjobb oldalán. Sem egyik, sem másik nem hiányozhat. Az a tény, hogy a leghaladóbb irók írják a kor legjobb drámáit, nem csupán szivünk óhaja, hanem magának a drámának és alkotó genezisének lélektani és erkölcsi alaptörvénye .- 30 -