Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

érthetetlenség, költői fellengzősség és finomkodás érdekes divatjához és a művészet kötelező harcosságának átmeneti gyengüléséhez vezetett. A drámában a műfaj sajátságait torzította el, a dráma idegsejtjeit támadta meg, elgyengítette a konfliktust.

De a legnagyobb tévedés mégiscsak az volt, hogy ezt a drámatipust csehovinak kiáltottuk ki. Az egyetlen közös tulajdonság szolgáltatott erre bizonyos alapot: egyik sem respektálja ti. a klasszikus drámaszerkesztés szabályait, meg talán az, hogy Csehov melankolikus költőisége és drámáink egyes jeleneteinek hangulati lirizálása között felfedezhetünk bizonyos hasonlóságot, Csehov igazi ereje azonban éppen abban rejlik, hogy filozófiáját, vagyis egy bizonyos kor filozófiáját ki tudja vetíteni az emberek sorsára. Dialógusainak költőisége pedig a nyelv tudatos depoetizálásából ered. Csehov nagy mestere a szó-tükör szó-periszkóppá, a replika-szonda dialógus-szeizmográffá változtatásának. Természetesen nem állítom, hogy a csehovi konfliktus nem lehet művészi példaképünk, sőtl De nagyon károsnak tartom azt, ha a drámaiság eltűnését és a konfliktus vérszegénységét, tehát a gondolat gyengeségét Csehowal igyekszünk takargatni és mentegetni.

Korszerű, tehát szocialista drámánk konfliktusa, mely a nézőt felrázza és inspirálja, feltétlenül az ő gondolatának, filozófiájának kifejezője kell, hogy legyen, mely az ő életét jeleniti meg, az ő harcában fogant. De csak olyan gondolatról lehet szó, amely az életben drámát idézhet elő és sehol másutt olyan érett és tökéletes művészi életfeltételek nincsenek számára, mint a drámában. Ilyen konfliktus és ilyen dráma kevés van. Mai drámairodalmunk állapotának diagnózisa tehát azzal a megállapítással zárul, hogy találunk színpadjainkon számos olyan alapgondolatot, mely ugyanúgy életképes lenne más művészi közegben is, nemcsak a drámában, tehát a drámai konfliktus nem az egyetlen és- 29 -