Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A dráma integrálása
De nem erről van szó. Rachmanov Viharos alkonyata.Vagy lő — — Lilian Hellmann * darabjai kétségtelenül elmélyült müvek, 17 de Arthur Miller és Leonyid Leonov '" müvei is azok, pedig formailag teljesen más tipust képviselnek, nem beszélve T Q Visnyevszkijről. * Az alkotói elv, amelyre gondolok, a jellemeket, életterüket és a meseszövést illetően egyáltalán nem a drámamüvészet csökkentésének, a szinpadi forma redukálásának, szimplifikálásának elve, de nem is a szinpad ellirizálása vagy valami fordított, újfajta "söpörjétek ki a szinoa- 19 dot!" Amire gondolok: a dráma integrálásának elve. Az Optimista tragédia Írója a képváltozások tömkelegét alkalmazza, ugyanezt teszi Trenyov a Liubov Jarová.iában. mégsem beszélhetünk a drámai tartalom dezintegrálásáról. A mü filozófiáját nagyszabású konfliktus fejezi ki, a rész-összecsapások ennek szerves összetevői. Ezzel szemben a filmszerű megoldások csillogó konjunktúrája, mely az utóbbi évek drámairodalmát annyira jellemzi, a központi, termékeny drámai konfliktus hiányából ered, mely a kor fő eszmei konfliktusának tartalmi kifejezése lenne, a kor és az emberek viharos, rendkivül bonyolult forradalmi átváltozását ábrázolná. (Nem tudom megállni, hogy egy megjegyzést ne tegyek hozzá: az úgynevezett nagy szinpadi freskók, úgy érzem, a szó szoros értelmében úgy "viszonyulnak" a drámához, mint a himnusz a szimfonikus költeményhez. Inkább képes megünnepelni a győzelmet,mint hogy annak szócsöve legyen. Feladata nem a meg nem győzöttek meggyőzése, hanem az, hogy a következő generációkban tudatosítsa az elődök forradalmi tetteit.) Meggyőződésem, hogy kis konfliktus csak kis gondolatokból születhet. De a nagy konfliktus azt is megköveteli, hogy gondolat a gondolattal, a világ és a társadalom koncepciója egy másik, ellentétes koncepcióval feltétlenül, könyör- 26 -
